Hogy lehet fegyelmezni egy másfél évest? Kikészít, lassan bekattanok teljesen.

Nem vagy szaranya. Türelmes, odaadó, fegyelmezett, normális anya van, akinek a gyermeke közelít/belépett a dackorszakba. Ez ezzel jár. És készülj, mert rosszabb is lesz. Kikészülünk, elfáradunk, szar anyának tartjuk magunkat, sírunk, fogadkozunk. Ha néha elgurul a gyógyszerünk és jót kiabálunk, attól még nem lesz sérült a gyermek és ennyi belefér.

Sovány vigasz, de ezt csak túlélni kell és lehet, lehetőleg ugyanilyen fegyelmezettséggel tedd, mint ahogy eddig is tetted. Eljön majd a vége, ne aggódj. Egyszercsak elkezd majd ritkulni, megszűnni a dacoskodása, de felváltja ezt a rettenetet a kiskamaszkori szarság. Állítólag az rosszabb.

Az én lányom már 5 éves lesz, visszagondolva, nem tudom, hogy hogyan éltem túl, pedig ő a kevésbé dacos gyerekek közé tartozott, viszont már csak nyomokban van ellenkezés benne.

Nem vagyok benne biztos, hogy jó megoldás, ha nem veszel róla tudomást. Mert ezt pont azért csinálja, hogy megtanulja a határait, és megismerje a reakcióidat. Ha mindig ugyanúgy reagálsz egy "rosszalkodásra", akkor megérti, hogy azt nem szabad, és anya akkor mérges lesz...vagyis az nem megfelelő viselkedés. Ez egy nagyon hosszú folyamat (dackorszak), de maradj következetes, ha valami tilos, az mindig tilos, akkor is ha éppen mosogatnál, és nem szeretnéd félbehagyni amit éppen csinálsz, vagy fáradt vagy és nincs kedved felkelni a kanapéról. Mindenkinél elszakad a cérna néha...ez ilyen. De próbálj arra törekedni, hogy azért saját magadat ne idegesítsd fel feleslegesen, próbálj nyugodt maradni belül, kívülről viszont látszódjon rajtad, hogy a döntésed végleges: a nem az nem. Ha rosszat csinál, határozottan "kicsit mérgesen" szólj rá, vidd el onnan...stb. Akár többször is, mert többször is meg fogja próbálni ugyanazt (az önfejűbb gyerekek akár 200szor is). Nem baj ha sír, valahogy neki is ki kell fejeznie a nemtetszését, nem fojthatja magába az érzéseit. Majd megnyugszik, és keres valami más elfoglaltságot.

Saját magadban rendezd le ezt a dolgot, hogy mostantól ez egy ilyen időszak lesz, fárasztó lesz, de te egy ügyes, türelmes és következetes anyuka vagy (még ha néha tényleg ki is borulsz)... és egyszer ez az időszak is elmúlik majd, ha nagyobb lesz már, elég lesz csak a megszokott határozott módon rászólnod, esetleg nyomatékosítanod, hogy a "nem" végleges.

Az 1. gyerek megedz mindenkit, én a 2.-nál már sokkal nyugisabb vagyok, mert egyszerűen hozzászoktam furcsaságokhoz, helyzetekhez.

Sztem mindent szépen, helyesen csinálsz, és ő szeret,aranyosak vagytok. Még azon a tanácson is gondolkodom, hogy MagneB6-ot vagy Valerianát javasoljak, mert teljesen mormális és viszonylag nyugis a reakciód. Én is szoktam rákiabálni, üvöltöttem is már, de mint a kígyó, kisiklik a kezeim közül azzal, h beszélek, megmagyarázom, miért helyes/nem helyes, és látom, már rám sem figyel/már mással foglalkozik/nevetgél/újabb rosszaságot kezd el stb. Nekem ez az idegesítő, amikor oda sem figyel.

Pár hónapig fog ez tartani, aztán egy része elmarad, szinte megkönnyeddülsz, de lesz helyette valahogy másként. Ha sokat olvasgatsz hiszti, viselkedés okai témában, empatikusabb leszel, ráhagyod hogy ez egy fejlődési fázis, igen, ez ilyen, és neked is könnyebb lesz.