Hogyan lehet fegyelmezni egy másfél évest?!

ez nehéz kor :) büntihez még kicsi, mert egyszerűen nem tart ott az értelmi képessége, hogy mondjuk a sarokban ülést felfogja, hogy azért kell, mert letépte a függönyt. járókával se értél sokat, csak nem tudott elmenni, mert bezártad. de ha majd érett lesz a büntire, akkor nem bezárni kell, hanem hogy ő ott maradjon, mert te azt "ítélted" neki :)

mást nem tudsz tenni, mint milliószor elmondod neki mit miért nem szabad (és reménykedsz, hogy egyáltalán megérti), közben milliószor elhozod onnan és megpróbálod elterelni.

szerintem olyan 2 éves kor körül működhet a bünti, addigra alakul ki nála is az ok-okozati összefüggés, persze alap szinten :)

jujj, nálunk is megy a zsiványkodás. a nemszabad olaj a tűzre, ha mondjuk a szobanövények szekálása miatt (rázza a szárukat) rászólok, még pláne csapkodni is kezdi a leveleket, és kajánul vigyorog, és huncut szemekkel rámnéz; "azéris" :) persze nem mondja, de hallom a gondolatait :)

én ilyenkor elhúzom onnan, ahol éppen rosszalkodik. rászólok, hogy jújúj, nem szabad.

sosem ütök rá, sosem rángatom, sosem rázom meg.

a szigorú bünti nálunk az, hogy beviszem a szobájába - az ajtón safety gyerekrács van, azt zárom rá. ilyenkor oltári nagy keserves sírásba kezd, mert tudja, rögtön megsajnálom, és ki is engedem, megölelgetem :)

ez a menetrend.

valahogy úgy érzem, nekik ez még kísérletezés, a határok feszegetése. nem is tudja szerintem a "büntettet" és a "büntetést" összekötni igazán. azt tudja, a "bemész a szobádba, ha nem hagyod abba" az egy fenyegetés, de még másfél évesen nem tudja, mi is történik.

szerintem most is lehet büntit kijelölni - pl. sarokba állítod, úgysem marad ott, de ez egyfajta bünti... majd később megérti, most még nem, de legalább így tanulja, hogy tetteinek következményei vannak.

a bajt csak úgy kerülheted el most, ha mindig mellette állsz, ugrásra készen, de legalábbis figyelsz, ha látod, hogy rosszalkodási lehetőség kezdődik :)

tán 3 évesen már értik, de az még messze van :)