Mi a véleménytek arról, hogy a védőnő szerint ha a bölcsis beszoktatás nagyon nehéz, mert a gyerek hetekig sir, és semmivel nem lehet megnyugtatni, akkor ne vigyem, mert pszihésen sérülhet a gyerekem?

"meghalt az anyád"????? Ki ír ekkora marhaságot!

A NORMÁLIS bölcsődei beszoktatásnak és leválásnak pont az az a lényege,hogy 100-szor elmondjuk a gyereknek,hogy érte megyünk délután. Ezért is csinálják úgy a beszoktatást,hogy egyre több időre kell otthagyni, de mivel látja,hogy visszamegyünk, ezért nem csalódik bennünk. Ez nehogy ugyanaz legyen már, mint azt mondani,hogy meghalt az anyád. Te jó Isten!

Kérdező! Az én fiam 2 évesen ment. És igen, egy pár napig ő is sírt. Egyébként nálunk mondták a túlaggodós szülőknek (mint pl. én),hogy ha megtehetjük a reggeli beadás után menjünk vissza 20-30 perccel és lopva nézzük meg őket. Sosem volt olyan, pedig párszor visszamentem. Sőt megsúgom, egy gyerek sem sírt már akkor.

Egyébként nálunk az vált be az első pár hétben,hogy az apja vitte be. Mivel ő nyugodt volt, így neki kevésbé ment a "műsor". Ha annyira lelkileg ki lett volna készülve a gyerek, akkor úgy gondolom az apjának is ugyanúgy üvöltött volna, ahogy nekem.

Azt azért remélem mindenki megérti,hogy bölcsibe azért adják be a gyerekeket, mert "muszáj".

Biztos "jobb" egy gyereknek,ha anyuka-apuka azért ideges,hogy mi kerül az asztalra hó végén. De nem baj, 3 éves korig otthon lehet egy ideges, aggódó anyával.

Nem tudom kinek mit mesélt az anyukája, speciel nálunk a legtöbb ismerősöm, velem együtt volt bölcsis, és egyikünk sem lett lelki toprongy, és még az anyukánkat sem utáltuk meg.

A férjemet anno anyósom 6 hónaposan kellett,hogy beadja bölcsibe. Ha nem akkor vissza dolgozni, akkor jogi diplomásként mehetett volna munkanélkülinek, mert az akkori kisvárosban kb. két munkahely volt, amit ki tudtak "osztani". Gondolom neki sem ez volt a szíve vágya, de így alakult. A férjem imádja anyósom, soha nem volt gond a kapcsolatukkal.

#51: az 1. bekezdést gondold át, mert szövegértési tudásod a 0-t súrolja. Összehasonlítás volt, hogy egy ilyen esetet hogy él meg egy gyerek.

Olyan meg nincs, hogy azért adja be, mert muszáj. Számtalan lehetőség van a bölcsin kívül, és ha végső esetben az összes lehetőséget számba vették, és egyik sem kivitelezhető, csak és kizárólag a bölcsőde, akkor elviszi a szülő a gyereket, és (itt is szövegértési problémák voltak) nem ott marad vele állandóan, meg ugrik, ha sír, hanem igyekszik természetes módon(!) olyan környezetet teremteni, amiben a gyerek rájön, hogy ez egy olyan hely, ahol nem kell félnie.

3 év az a határ, amíg a gyereknek a lelki sérülések elkerülése végett nem szabad negatív emlékeket beültetni.

A lelki sérülés meg látom mindenki fejében egyenlő a fogyatékossággal. Mikortól lett ilyen IQ huszár ennek az oldalnak a válaszadó közönsége?

Csak nem tudom miért ellenzi olyan a hozzászólásomat, aki nem ért a témához. Én se szoktam beleugatni csillagászattal kapcsolatos dolgokba, mert nem értek hozzá.

A pszichológusok meg nem jósok. Tényekre, tesztekre alapoznak. Kár, hogy ide értelmes emberek nem járnak, akiknek ezek a tények logikusak lennének.

Kérdező: ne haragudj meg, de ha ilyen önfejű anyám lenne, akkor én nem akarnék a gyereked lenni. Valószínű ez a mentalitás a hétköznapi életedben is megmutatkozik, és ezt a gyerekek sokkal jobban érzik.

Hú de okos vagy!

Te hány 2 évessel tudtál arról elbeszélgetni,hogy ő úgy éli-e meg a bölcsit mintha meghalt volna az anyja?

Gondolom sok másfél-kétéves panaszkodott már neked!

Nem vagyok szakértő, ez igaz, hanem anya vagyok, akinek a gyereke 16 másikkal járt bölcsibe, és ahogy írtam, magam is.

3 év alatt negatív dolgok?? Nagyon morbid leszek, de van sajnos, akinek 3 éves kora előtt valóban meg hal az anyukája, ők sem szenvednek mindannyian lelki sérülést. De ez tényleg végképp nem hasonlítható a bölcsihez.

Te meg el sem tudod képzelni,hogy valakinek tényleg nincs 25 nagymama,akit leakasszon? Vagy,ha magán bölcsibe megy az miben is más?

Az én fiam speciel ha betegség miatt nem ment bölcsibe, két nap után már unatkozott. Nem azért, mert nem rajzoltam vele, vagy nem kúsztam-másztam a padlón játék gyanánt, hanem mert a bölcsiben a gyerekekkel jobban eljátszik, mint velem. De szerencsére nem vagyok annyira kisebbségi komplexusos anya,hogy azzal csillapítsam az önérzetem,hogy elhitetem magammal,hogy a gyereknek kizárólag én vagyok a jó, és csak akkor érzi jó magát ha 24 órában velem van.

Szerencsére van egy lelkileg kiegyensúlyozott 3 és féléves kisfiam, aki most kezdte az ovit, és szereti azt is!

Tulajdonképpen itt nem azt kell megszoknia a gyereknek, hogy anya elmegy, hanem arra kell rájönnie, hogy anya mindig vissza is jön, mert szereti. Az elején azért sír, mert bizonytalan, nem tudja mi fog történni. Ha otthagyod azzal, hogy elmagyarázod neki, hogy mész érte később, akkor napról napra könnyebb lesz. Tudom, nehéz, de el kell jönnöd ehhez.

Ne érezz bűntudatot, amiért visszamész dolgozni, hogy eltartsd a gyereked. Nincs ezzel semmi probléma.

"Tudod,az intelligencia ott kezdődik,hogy emberekkel normális hangnemben,és stilusban kommunikálunk."

Te már csak tudod....