Mi a véleménytek arról, hogy a védőnő szerint ha a bölcsis beszoktatás nagyon nehéz, mert a gyerek hetekig sir, és semmivel nem lehet megnyugtatni, akkor ne vigyem, mert pszihésen sérülhet a gyerekem?

Szerintem adj még neki időt. Meg kell szoknia az ottani embereket, hogy jól érezze magát. Ha mással is elvan, nem csak veled, akkor ez csak idő kérdése. Nem kell kapkodni.

Nem minden gyereket lehet csak úgy ott hagyni egy hét után, és jól elvan. Nekünk is hetekig tartott, volt időszak, amikor azt hittem, nem fog menni, de az óvónők szerint ez normális. Igazuk is lett. Szinte egyik napról a másikra tud változni a helyzet. Hallgass arra, amit a gondozók mondanak, nekik van ezzel tapasztalatuk.

nem olvastam el a válaszokat, csak a kérdésedet, lehet már mások is írták ezt:

gondozónőként azt mondom, hogy ezzel a módszerrel (sír-bemész) nem a bölcsibe szoktatod be, hanem azt közvetíted neki, hogy ha gondja van, hiányzik anya, csak sírjon és már ott is teremsz. 2 hét azért bőven elég a kicsinek ahhoz, hogy ezt így összerakja, ezért egyrészt egyre jobban fog sírni, másrészt ha már dolgozol és nem berohangálsz a sírásra akkor nagyot koppan a gyereked és abban bizony sérülhet. na meg pszichésen hanem inkább a bizalma feléd, mert tanítottál neki valamit, majd cserbenhagyod. én azt mondom, hogy ha kimész akkor maradj is kint. és lassan ezt az időt növeld. tudom, nagyon nehéz, de most sajnos nagyon rossz módszert választottatok :(

Kerdezo en Angliabol irok. Nekem mar iskolas a kifiam de 11 honaposan kezdet a bolcsodet pont azert amit te irtal (9 honap a gyes es 2 honapot meg kihuztam az osszegyult szabadsaggal). Nekem is sirt a kisfiam az eleljen. El kellett telnie par hetnek, hogy ennek az idoszaknak vege legyen. Masfel eves korara mar nagyon szerette a bolcsit, orommel jart. Nyugodtan ellehet jonni es megnezni mennyire lett lelki serult. :) Nem is emlekszik a bolcsire nagyon. Pont par hete kerdeztem ra, hogy vanna-e emlekei, emlekszik-e a gondozokra? De semmi. Az ovira reszletesen emlekszik de a bolcsire egyaltalan nem. A baratnom kisfia 13 honaposan kezdte a bolcsit mert neki 2 honapot fizetett a ceg meg a gyes utan. O sajnos nagyon sokaig sirt (masfel honap biztosan volt). A baratnom is vele egyut. Sot ahogy az autoval befordultak a bolcsi utcaba mar ott razenditett a gyerek. Hetekig igy ment es szegenynek nagyon nehez volt igy bejarni dolgozni. Nyoma sincs semmilyen fajta lelkiserulesnek. Sot egy nagyon ugyes, baratsagos es nepszeru kisfiurol van szo. Remek sportolo, versenyeket nyer.

Nem mondom, hogy egyik kultura jobb mint a masik es az teljesen hulyeseg, hogy barhol is kevesbe szeretik a gyerekeket. A szeretet nem ott kezdodik, hogy valaki jart bolcsibe vagy otthon ult. Meg nem talakoztam olyan fenottel aki azert utalta volna a szuleit mert bolcsibe vagy oviba adtak. Ugyhogy emiatt kerdezo ne aggodj. Tudom, hogy nehez idoszak de a mai vilagba fontos, hogy megtartsd a munkadat. Azert az sem utolso szempont h etetni es ruhazni tudd a gyereked. Szerinted hosszu tavon jobb az, hogy otthon ulsz a gyerekkel es azon stresszelsz meg idegeskedsz minden nap, hogy mibol eltek meg? Sajnos nem mindenkinek adatik meg az a "luxus", hogy azt csinaljon amit akar es amit szeretne az eletbe. Szerintem kapd ossze magad, legy eross es tulveszelitek ezt az idoszakot. Hidd el nem fogod megbanni majd ha visszatekintesz par honap mulva.

Csak a kérdést olvastam. Nekem volt bölcsis a gyerekem, szerencsém van, könnyen ment. De azt mondták az ottani tapasztalat gondozónők, hogy van olyan gyerek, akit nem lehet beszoktatni. Nagyon ritka, de előfordul kb. 10 évente 1. Ilyenkor valóban abba kell hagyni és anyuval hagyni.

Az már egy más kérdés, hogy aki dolgozik és azért bölcsis a gyereke, ezt hogyan oldja meg.

Tehát a te gyereked esetében nem tudom, fennáll-e a lehetőség, de ha szó szerint képtele megnyugodni és nem kell dolgoznom, akkor nem vinném. A többit te tudod.

Nem tudom a részleteket, mivel nem olvastam el a 6 oldalnyi választ/kommentet.

Sajnálom, hogy én sem foglak megerősíteni az álláspontodban, hogy hülye a védőnőd, és igenis erőltetni kellene ezt a bölcsődés dolgot, de szerintem a te fiad még nem érett meg az elszakadáshoz.

A 15-ös válaszolót pedig támogatom a válaszában, nem értem miért rontottál rá, szépen, támadásmentesen válaszolt a kérdésre...ja? nem a megfelelő választ adta, amit szerettél volna hallani, az már a te bajod.

Én nem kötözködni akarok, de "elmebetegnek" titulálni valakit, meg "takarodj innen"....milyen stílus ez? Neked kellene szégyellni magad.

Válaszolok a kérdésre is, bár lehet hamarabb elküldesz engem is a jófenébe a fentebb olvasottak miatt, de mindegy:

Nekem 15 hónapos korában indult egy durva szeparációs hulláma a lányomnak, én sem tudtam volna akkor bölcsibe, de még nagymaminak se lepasszolni. Most 2,5 éves, nem vagyunk -szerencsére- olyan helyzetben, hogy bölcsibe kellene mennie, de elméletben most már nyugodtabb szívvel tudnám beadni ha kellene, mert már annyit változott azóta, hogy bírná. 5 évesen, ne viccelj, ilyesmi elő sem fordulna, mint írtál. A 2 hét sírdogálást én is soknak tartom, emiatt gondolom, hogy éretlen rá. Nem az ő hibája és nem a tiéd.

Megértem a helyzetedet is, hogy menni kell dolgozni, hogy megéljetek, ez egy nagy horderejű döntés lesz részedről, melyiket választanád. Én ha megtehetném a helyedben, akkor hanyagolnám akár csak egy fél évre ezt a beszoktatást, hátha akkor már nagyobb lesz hozzá, de ha tényleg nem tudod másképp megoldani, és dolgoznod kell, akkor nincs értelme vitatkozni itt erről a témáról senkivel, mert tudod a választ,el is döntötted már,ezért vagy ideges, ha ezt írják,csak hallani nem szeretnéd, akkor bizony a gyereket kell betörni. Száraz tények. Bocs az őszinteségemért.

Angliában azért megsúgnám nem bölcsiben vannak java többségben a gyerekek, hanem ott babysitterre vannak kényszerítve a szülők. Elsőszámú forrásból tudom, ismerősöm is ebben a cipőben jár.

Azt hiszem, ebben a helyzetben te sem vagy kész elengedni a gyermeked. Mint írod, muszájból mész vissza dolgozni, te sem várod, minden csak szükségmegoldás. Nem azért viszed bölcsibe, mert ott jó lesz neki, hanem azért, mert muszáj. A gyerekeknek fantasztikus receptoraik vannak, azonnal leveszik a körülöttük lévő felnőttek minden rezdülését és reagálnak rá.

Neked tetszik a bölcsőde? Úgy látod, jók a nevelők, finom az étel, szépek a szobák, sok a játék? Megbízhatónak, vonzónak látod a helyet, ahová minden reggel beviszed a gyereket? A te kapcsolatod milyen a gondozónénivel?

Arról nem írtál, a nevelő mit tesz a beszoktatás sikeréért? Mennyire foglalkozik a picivel? Mit csinálnak délelőtt?

A mi bölcsinkben kiváló nevelők vannak, a vezető profin állítja össze a gyerekeket, aktívan részt vesznek a gyerekek életében. 2 hét alatt eddig minden gyerek beszokott, a legsírósabb is, és ez sosem az anyukán, hanem a gondozónőn múlik! Mennyire nyit a gyereked felé?

A bölcsiben a nevelő átveszi a helyedet. Ő lesz a biztos pont, hozzá kell fordulnia a gyereknek. Ha a nevelő nem igyekszik a gyerek felé, a kicsi bizonytalan lesz, fél, és persze, hogy a biztos pontot - az anyut - keresi.

És ahogy írták, ha sír, te mész. Tehát tudja, hogy elég sokáig sírnia, és te jössz.

Beszéljetek a gondozónővel, a vezetővel, ők mit mondanak, mit javasolnak ilyen helyzetben? A nevelő szerint is nehéz a beszokás, neki is ez a véleménye?

9 honapos volt a lanyom, éppen totyogott csak, 2 napom volt beszoktatni egy csanaba, utana 5 napig 4 órában voltam dolgozni, majd utana 8-ban.

Be mentünk, játszottunk el köszöntem sírt, de mire leertem az emeletről mar nem.

3 eves nyitott, okos ugyes es remek a kapcsolatunk.

Ha kijöttel hagyd ott ugyis szólnak ha baj van, ne menj vissza,csak akkor ha hívnak. Egy ideig biztos nehéz lesz mert most azt hiszi eleg ha sir es jossz is.

Ha dolgozni kell akkor dolgozni kell, sajnos ez ilyen