Hol a határ mese és hazugság között?

Nem az a babonás, aki hisz a manókban, hanem az, aki azt képzeli, hogy szabad szemmel láthatók.

Popper Péter

Spirituális neveléssel sok minden nyugtatóan magyarázható.

Télapó: meséld el Szent Miklós történetét.

Jézuska hozza az ajándékot és a fát: Másképp: Jézuskának köszönhetően egészségesek vagyunk, tudunk dolgozni és ajándékozni.

A halálról sem érdemes hazudni, a lélekvándorlás kiváló téma, ha erről kérdez.

Ami a valóságban történik, mindent elmagyarázok neki az ő szintjén (nálunk nincs ilyen h elvitte a cica vagy a manó, hanem megmondom,h most nem lehet ezért és ezért...- pl. ha hisztizik egy játékért, amire nincs idő/hely).

Mesét csak akkor hall ha felolvasok mesekönyvből vagy tévét néz, szerintem így el tudja különíteni. Könyvtárba is járunk hetente, szerintem érti, hogy könyv meg mese. (2,5 éves)

Télapó, angyalka, húsvéti nyúl jó kérdés, ez ami határeset. Én úgy emlékszek h oviban már pletykálták h nem is létezik, meg a karbantartó Józsi bácsi van a szakáll mögött, szóval akkor legkésőbb rájön. Ebben nem vagyok elég következetes, de annyira édes volt tavaly ahogy beült a télapó ölébe, hogy még hagyom 1-2 évet az illúzióban.

Nekem hozzáértők azt mondták, hogy nem szabad megfosztani a kisgyereket a manók, varázslók, és egyéb csodák világától. A gyerekek lelke (és gondolkodása) teljesen más, szükségük van erre. Sőt a gyerek kb. 6-7 éves koráig nem is mindig tud határt szabni a valóság és a saját fantáziája között.

Ez természetes, idővel kinövi. Pl. a pszichológiatanárom mesélte, hogy ha egy kisgyerek az mondja, hogy víziló lakik az erkélyükön, és minden este eteti, akkor nem hazudik, csak egy fantáziájában levő dolgot mondd el úgy, mintha az valóság lenne, és ebbe úgy beleéli magát, hogy így is gondolja.

A saját gyerekemnél úgy csinálom, hogy ha látunk valamit (mondjuk a medve énekel), akkor időnként hozzáteszem, hogy ez a mesében így van, de az igazi medve brummog.

Szóval olyan aranyos kettősségben él, és tökéletesen meg tudja különböztetni, hogy játékból ezt így csináljuk, de igazából így van... néha mondja is.

Aztán mesélek neki néha fogmanókról, és elmondom, hogy őket igazából baktériumnak hívják...

Tudja, hogy létezett Newton bácsi, akinek a fejére esett az alma, mert a gravitáció manók megviccelték, és lehúzták a fáról...stb.

Szóval nem hazudok neki, csak kicsit érdekesebben magyarázok el dolgokat.

És gondolj bele, Neked mennyivel szegényebb lett volna az életed, ha nem hiszel a Jézuskában, vagy a Nyusziban.

Mindenki elhitte, és nem rójuk fel a szüleinknek, hogy miért hazudtak.

Egy problémás terület van, a félelmek. Vannak dolgok, amikor muszáj határt szabni a gyereknek, és ehhez néha ki kell találni valami zsákos bácsit, vagy ilyesmit. Azt mégse mondhatod neki, hogy ha elcsatangol, elrabolhatja egy pedofil...stb.

De nagyon keskeny a határ, amikor a gyereknek nagyobb kárt okozol valami félelemkeltéssel, mint maga a haszon, hogy megvédted valami bajtól.

Pl. amikor a fiam elkezdett játszani a gyufával, megnéztünk egy-két részt a Trombi és a tűzmanóból. Elmagyaráztam neki, hogy a gyufa nem játék, meg is gyulladhat valami. Túl jól sikerült, mert amikor begyújtottam a gáztűzhelyet, és esetleg kimentem a konyhából, pánikszerűen kiabált, hogy jöjjek vissza azonnal. Lehet, hogy nem teljesen volt jó a módszer, de ha megtanul gyufát gyújtani, lehet, hogy már leégett volna a házunk. Nem mindig egyszerű megtalálni a helyes megoldást.

Jól érzekeled a helyzetet.

A gyereket nem szabad ijesztgetni, tehát semmiképpen ne hagyd, hogy zsákosemberrel, meg hasonló szamárságokkal fenyegessék.

De vannak helyzetek, amikor igenis jól jón egy kis csúsztatás, egy kis mesevilág, egy kis varázslat. A fogtündér, a Mikulás egy adott korig nagyon szép körítése a meghitt hangulatnak.

Nekem most 6 éves a kisfiam. Tavaly már együtt díszítettük fel a karácsonyfát, de az ajándékokat még a Jézuska hozta...

Van határ és a gyerek teljesen tisztában is van vele. Ez a kettős tudat, olvass utána. Kell a mese, tegyél különbséget, érezni fogod. Ésszerűen, normálisan, a gyerekek nem hülyék. :)

Mi mindig mindent elmondtunk a saját szintjükön, a születésről, a halálról, a világról. De igenis Mikulás, meg angyalka, meg nyuszi, meg manók, meg mesebeli lények mind megvannak az életünkben a maguk helyén, kell a varázslat, nekünk ez nem kérdés. A gyerekek agya annyira tiszta, hogy nem zavarodnak meg ettől, értik, hidd el.