Mit gondoltok, az ovis beszoktatásról, anyával, vagy nélküle? Mert az óvodavezető azt mondta, hogy ő jobban szereti anya nélkül, igaz sír egy kicsit, de jobb úgy.!? Őszíntén, én nem tudnám csak úgy otthagyni elsőre a sok idegen között! Mit gondoltok?

Szerintem anyával. Legalábbis nálunk úgy volt, hogy első nap ott voltunk 1 órát, második nap 2 órát, harmadik nap 1 órát maradt egyedül és mindig fokozatosan többet. Egyébként az első időben így is sírt, de a gyerekek könnyen alkalmazkodnak :) Főleg, hogy ott a sok játék, meg a többi gyerek. Majd ha rájön, hogy mindennap érte mész, nem hagyod ott, akkor megnyugszik. Nekem is ez volt a parám, hogy majd azt gondolja, azért viszem oda és hagyom ott mert már nem szeretem... Szerintem én többet sírtam, mint a gyerek :))

De hogy rögtön egyedül hagyjam ott, az nekem sem tetszett volna!

Az ovónőnek van igaza! Ha ott vagy vele,soha nem fog beszokni a gyereked.Azt kell megszoknia,hogy az anyja nélkül legyen az ovodában.Először egy-két órahosszára marad ott,majd fokozatosan tovább.Ha eddig nem kényeztetted el,és nem szoktattad a szoknyád széléhez,akkor könnyen beszokik,Ha viszont nélküled levegőt sem vehet,akkor nehezen.

Biztosan sír eleinte,de gyorsan megszokja az ovónőket és a pajtásait is.

3 gyerekes anyuka.

Hát szerintem meg teljesen gyerekfüggő.

Én azt csinálnám,hogy én nem lennék ott,de hamar mennék érte és folyamatosan növelném a nélkülem töltött időt.

A saját gyereked te ismered.

Én a lányomat minden további nélkül ott tudnám hagyni a bölcsiben is 1-2 órára már az első nap,hogy én nem vagyok vele.Pedig még "csak" 16 hónapos.Ő feltalálja magát.Nyílt tipusú gyerkőc és anyukámon kívül kicsi kora óta más is vigyázott rá,ha nekem mennem kellett valahová.

Rám is nemsokára vár a nagy feladat...

Szerintem mindenképpen kell egy pár nap, amíg ottmaradsz vele, és csak szép fokozatosan szabad egyedül otthagyni! Én tuti, hogy az első pár napban ott leszek, mert ez egy nagy dolog egy kisgyerek életében, és ilyenkor nem szabad rögtön egyedül hagyni!

Annak, aki ezzel nem ért egyet, azt javaslom, hogy képzelje el:

Elviszik a családtagjai valami idegen helyre nyaralni és bármilyen okból otthagyják egyedül. Nem ismer senkit, sőt, lehet, hogy még a helyiek nyelvét sem ismeri teljesen, azt pedig hogy hogyan és mikor jut majd haza, végképp el sem tudja képzelni.

Azért ti is megijednétek, nem? Egy felnőttnek is nehéz helyzet lenne, kicsiben ugyanezt éli át egy gyerek is. Ráadásul az ő időérzékük még más, egy nap az örökkévalóságnak tűnhet. Honnan tudja egy kisgyerek, hogy mikor jön el az a 4 óra, amikor érte mész?

"Én akkor se tudom ott hagyni,soha nem volt még számára idegen emberekkel!

Majd látom,hogy bírja.Lehet rögtön el is felejti,hogy ott vagyok!"

Ne mutasd ki a bizonytalanságod,mert a gyermek megérzi és annál nehezebben szokik be.Ha látja rajtad,hogy aggódsz azt fogja hinni,hogy rossz helyre vitted!!

Én biza ott hagytam a fiam,volt bennem egy kis fura érzés,de ez inkább az volt,hogy hát már nem az én kisbabám többé.Már okos nagy óvodás.Soha nem sírt.

A lányom szeptemberben kezdi,de esküszöm,hogy minden gond nélkül otthagyom.Már alig várja ő is.Egyébként velünk szemben van az ovi,rendszeresen a kerítésen kukucskál befelé.

Nem vagyunk egyformák.:)