Hogy jellemeznéd az 5 éves gyermeked? (Folyt. Lent. Kicsit hosszu)

második vagyok. Az én öt évesem is többet hisztizik, szerintem mostmár jobban tudatosul bennük, hogy mivel milyen hatást váltanak ki. Az is lehet a célja, hogy neki rossz valami, de nem kapja meg, akkor tudja, hogy neked is rosszat tud okozni ezzel. Próbálj meg nem úgy reagálni rá, ahogy várja.

A táborokkal az a baj (ugyanaz, mint az ovival), hogy a gyerekek is olyanok, mint a felnőttek -csak ők nem uralkodnak magukon- hogy valahol, valamikor ki kell jönnie a feszültségnek. Lehet, hogy a táborban kisangyal lenne, és ott fegyelmezetten viselkedne, de ő attól még ugyanúgy tudná, hogy veled szemben hogyan viselkedjen. A veled való kapcsolata attól még nem változna meg.

Ha esetleg ilyen hisztisebb jellemű gyerek, akkor pedig végképp nem a tanárok fognak rajta változtatni, ez csak rajtatok múlik.

A fentieket nem én találtam ki, hanem szakemberektől olvastam, és bár én nem vagyok az, de leírom, hogy én hogyan csinálom.

Nem büntetünk, nincs büntiszék, vagy ilyesmi, a szobájába sem küldöm be.

(Ranschburg könyvében olvastam egy kísérletről, iskolásokat teszteltek, és azoknak a viselkedése, akiknél alkalmazták az elkülönítést fegyelmezésként, romlott a magatartásuk!)

Mindig igyekszem teljes nyugalommal, de normálisan, határozottan, kedvesen, de nem könyörögve, mondani neki, hogy ha ugyanezt nyugodtan hiszti nélkül elmondja, akkor beszélhetünk róla. Van, hogy ötször elmondom ezt egymás után. Van, amikor ilyenkor beduzzog, és arrébb megy valahova, és kicsit később visszajön, és megbeszéljük.

Ha a 3 éves tesójával is veszekszenek, akkor is ezt mondom mindkettejüknek. Nem döntök helyettük, hogy mondjuk kinél legyen egy játék, hanem mondom, hogy ne visítsanak, és utána megbeszéljük. Többször mondani kell, de működni szokott ez.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy utána mindig így viselkedne, sőt... ugyanúgy hisztizik, viszont hamarabb le tudom állítani ezzel a hisztit, és meg tudjuk beszélni.

Önfegyelemről pedig ilyenkor még szó sincs.

Két lehetőség van.

Vagy olyan nyugodt típus a gyerek, hogy nem hisztizik (bár ilyen lehet, hogy nem létezik...).

Vagy olyan szinten terrorban tartják a szülők, hogy megnyikkanni sem mer.

Igaz, hogy kell fegyelmezni, de inkább NEVELNI kell. Gondolj arra, hogy mit szeretnél elérni, amikor hisztizik. Gondolom nem azt, hogy azért ne hisztizzen, mert meg lesz büntetve. Azt kell elérni, hogy azért ne hisztizzen, mert egyáltalán nem is akar.

Nagyon ajánlom Ranschburg Jenő 'Félelem, harag agresszió' című könyvét.

Könnyen olvasható, érdekes, rövid, és szerintem a leghasznosabb, amit egy szülő olvashat.

Szerintem ezt a bünti dolgot ne erőltesd, látod, semmi értelme. Inkább figyeld meg, milyen helyzetek hozzák ki belőle a hisztit, és azokat próbáld meg vagy megelőzni, vagy ha ezt nem lehet, akkor még időben kezelni.

Az én 5 éves fiam is képes még hisztizni. Elsősorban akkor, ha sok számítógépes játékot játszik (az apukájával szoktak, és nem minden nap, mielőtt valaki ebbe kötne bele), ezért ez nagyon erősen korlátozva van, meg vannak szabva a napok és az időtartam, amikor játszani lehet. Ha ehhez tartjuk magunkat, nincs hiszti. Itthon ő már rég nem alszik délután, ezért estefelé már nagyon nyűgös, ezért legalább a csendes pihenőhöz ragaszkodom, ha ez nem jön össze, akkor úgy alakítjuk a napot, hogy korán kerüljön ágyba. Édességért is képes volt kiverni a balhét, ezt iszonyú egyszerűen oldottuk meg, egy ideje nem tartunk itthon csokit, már elég nagy ahhoz, hogy tudja, ha nincs, akkor értelmetlen hisztizni érte, egy nap alatt megszokta.

Én nem büntetem ezért, szerintem neki is nagyon rossz, hogy nem tudja kezelni az indulatait, látszik rajta, hogy ő is szenved.

Nálunk életkori sajátosságként jelent ez meg. 3 gyerek, ebből 2 túlvan ezen.

Imádnivalók, cukik, jólneveltek voltak, aztán 5 év körül volt egy féléves durva mélypont, azóta megint cukik.

Nálunk az egyiknél bejött a szobába zavarás, hogy ott puffogjon, meg hisztizzen, de semmiképpen nem szabadott ezen időszakban hozzászólni, mert akkor még jobban behergelte magát.

De 5-6 perc sztem kevés, bár nem ismerem a gyereked.

A másik gyerekemnél nem jött ez be, pont lesz.rta, hogy büntiben van, mert elkezdett ott játszani.

Meg őt az igazi hisztije közben figyelni kellett, mert képes lett volna sztem kárt tenni magában.

A megvonás nagyjából bejött mindkettőnél, tehát ha hisztizik, akkor nem lesz ez vagy az, és tényleg nem lett, tehát betartottam.

Pl nem megyünk el a kalandparkba vagy ilyesmi.

Következetesség mindenképp fontos, ha nektek bejön a szobás bünti, akkor mindig zavard be.

De akkor ne szólj hozzá, ne legyél jó közönség.

Ha elviszed táborba, azt nem gondolnám büntetésnek, ugyanis a tábor egy jó dolog.

Ugyanez vonatkozik a nagymamára, az egyáltalán nem büntetés, és önfegyelem tanulás, ugyanis a nagyik elkényeztetik a gyereket, tehát még jobban hisztizve fogod visszakapni.

Majd elhagyja ezt a szokást, ne izgasd magad ezen, főleg ha eddig nem ilyen volt.

Ha hisztizik, ne halld meg, legyél süket.

Ja igen,m eg Ranschburg bácsi azt mondta, lehet azt mondani a gyereknek, "ha így viselkedsz, akkor láthatatlan vagy számomra" - és ettől a gyerekek beijednek és tényleg így van, legalább is nálunk ez bejött és abbahagyták a hisztit.

előző vagyok

tényleg ez időszakban az ovi pszichológusa javasolta nekem, hogy vezessek táblázatot arról, hogy mikor hisztizik a gyerek, mi az oka, meddig tart és ami fontos, hogy a hisztire mi volt az én reakcióm.

Nagyon érdekes.

Ha én ideges lettem a hisztire, akkor a gyerek még jobban nyomta a sírást.

Ha higgadtan kezeltem, akkor a gyerek is hamarabb abbahagyta.