Régen hogy oldották meg ezt a nyári szünetes mizériát?

Mikor én voltam gyerek, akkor a nagyszüleim már nyugdíjasok voltak, tehát tudtak rám vigyázni. Ez a rossz főként a mai világban, hogy régen korábban el lehetett menni nyugdíjba, illetve szépen megéltek a nyugdíjból, ma meg már később lehet nyugdíjba menni, plusz, aki nyugdíjas még sokan az mellett is elmennek dolgozni, mert kevés a nyugdíj. És éppen ezért régen a nagyszülők tudtak vigyázni az unokákra a szünetekben vagy betegség idején, ma meg még ők is dolgoznak, ezért van ilyen gond.

Illetve nekem vannak idősebb testvéreim, így mikor már én is nagyobb lettem, addigra a testvéreim is azok voltak (tizenévesek), így rájuk voltam bízva.

Nálunk csak azért nem gond a nyári szünet, meg úgy alapból az oviba járás, mert anyósomra tudjuk hagyni a fiunkat, de ha nem lenne anyósom, mivel apósom, anyukám, testvéreim szintén dolgoznak, így mi is meg lennénk lőve, mert választhatnánk, hogy vagy a férjem dolgozik, vagy én. Mert nem lenne hová tennünk a kisfiunkat. Viszont ez nálunk végig kísérné nem csak a szüneteket, ugyanis mind a férjem, mint pedig én olyan korán indulunk és érünk haza későn a munkából, hogy nem is tudnánk még elvinni sem az oviba a gyereket és óvodazárás előtt érte menni.:(

Mi harmincas éveink elején vagyunk. Én a tesóimmal a nagyiékhoz voltunk felküldva Pestre, illetve táborokban is voltunk.

Férjem Balaton déli partján lakik, ő a Bakonyi mamáékhoz volt küldve mindig a húgával a nyárra.

Szóval szerintem régen is leginkább a nagyszülőkkel oldották meg, mert valóban korábban lettek akkor nyugdíjasok.

Mi anyukámmal ugyanannyi idősen szültünk, ő is dolgozott anno,én is dolgozok.

A különbség a következő:

80-as években:

A nagyszüleim már nyugdíjasok voltak amikor én születtem.Ha anyukám vagy apukám kivett egyben 3 hét szabit, semmit sem szóltak a főnökök, nem fenyegették meg őket, hogy kirúgják.

Jelenleg:

Szüleim és anyósomék is még legalább 3-4 évet kell hogy dolgozzanak, hogy eljussanak a nyugdíjig. Tehát nem érnek rá nyáron ők sem.

Ráadásul nagyszülőket nem tudom terhelni még a szabijuk ideje alatt sem, mert mindannyian fizikai munkát végeznek és 60 körül már nagyon fárasztó, minden egyes pihenőnapra szükségük van, hogy kibírják még a következő 3 évet.

A férjemnek és nekem is le van korlátozva a munkahelyen, hogy a nyáron maximum 2 hetet lehet szabira menni, de azt se lehet egyben kivenni. Ha becsúszik mellé még egy betegség is, akkor lehet kirúgnak "nem lehet rám számítani indokkal",mert nem elég az ember, hogy helyettesítsenek.

ja csak azért üljenek otthon a nök pénz nélkül családi rabszolgaként mert van pár hét nyári szünet...

a társadalom elfelejti hogy régen se a munkaképes nök ültek otthon a gyerekel mikor mezőgazdasági munkához kellet az ember, a a munkaképtelen családtagok voltak a gyerekkel,

a nök mindig dolgoztak a társadalom többi része felejtet el dolgozni

Szerintem régen is úgy oldották meg, mint most, nagyszülőkkel, táborokkal, meg egymás gyerekére felváltva vigyázással. Mondjuk nálunk ez nem volt gond, mert pedagógusok a szüleim, nálunk mindig otthon voltak nyári szünetben, maximum táboroztatni mentek, de oda mentünk mi is velük. Csak az augusztus vége volt olyan, hogy meg kellett oldani, mert olyankor anyuék már dolgoztak, de ezt meg nagyszülőkkel simán el tudták intézni, mivel ők jóval hamarabb nyugdíjba mentek. Anyukám anyja pl. pont akkor lett nyugdíjas, amikor én elkezdtem az ovit, szóval ha beteg voltam, akkor is simán tudott jönni vigyázni rám.

Nálunk meg egy darab nyugdíjas nagyszülő sincs, pedig már másodikba megy a fiam, és amúgy tök szívesen lennének vele a nagyszülők többet is, de még bőven dolgozik mindegyik, és még fognak is egy darabig.

Régen az én időmben, a 80-as években a Nagymamámnál nyaraltam addig, míg a Szüleim dolgoztak. Mamámon kívül nem volt senki, aki vigyázhatott volna rám. Egyke gyerek vagyok, illetve sajnos már felnőtt. (...)

Anyuméknak muszáj volt dolgozniuk, egyikőjük sem engedhette meg magának, hogy vagy Anyu vagy Apu lett volna velem. Így a Mamához vittek mindig az évzáró után, egészen augusztus végéig. (Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak azok az évek. Vissza is sírom!)

Jelenleg én vagyok itthon a kisfiammal, aki idén kezdi az iskolát. Nyári oviba nem visszük, mert én nem dolgozom, így 20.000Ft-ot megspórolunk havonta. Sajnos én már senkire nem tudom hagyni, hogy tudnék dolgozni. Férjem több műszakos, és én sajnos nem tudok több műszakban menni, mert lehetetlen összeegyeztetni a munkabeosztást. Például: Ha mindketten délutánosok lennénk, az azt jelenti, hogy 14-22h-ig dolgoznánk. Na de az ovi csak 17h-ig van nyitva. Én nem jöhetnék el, mert el kell hoznom a fiam az oviból. Ez még a mostani időszak. Iskolában sem más a helyzet, ezért inkább itthon maradok.

De hogy őszinte legyek, örülök, hogy itthon tudok lenni Vele. <3