Elszaladt a kezem . Hogy tegyem jova? Nem akarom hogy feljen tolem!

Az a kérdés, hogy mi az, hogy nyoma maradt? Egy kisgyereknek nagyon vékony a bőre, lehet utána piros egy darabig. Ellenben ha bekékült, vagy felhasadt a bőre, az már súlyos.

Nagyon remélem, hogy az előző.

Hidd el, hogy nem lesz tőle lelki sérült.

Viszont azzal nem értek egyet, hogy ne kérj bocsánatot. Nem szép dolog verekedni, ne ez legyen a követendő példa.

Nekem is van ilyen néha. Ritkán, de van.

Pl.legutóbb a 7 éves lányom előreszaladt, és átszaladt az úttesten. Ordítottam, hogy álljon meg, de hiába. Ő még körül is nézett, nem is azzal volt a baj, hanem azzal, hogy a kistestvére is szaladt utána.

Jól megmostam a fejét, hát erre még neki állt feljebb, elkezdett visszafeleselni, hát erre lekentem neki egy pofont. Nem fájt nagyon, de sírt, és ment az apjához, hogy őt micsoda méltánytalanság érte, órákig szóba sem akart velem állni.

Utána megbeszéltük, elmondtam neki,hogy

1. Nagyon felbosszantott, mert veszélyes volt amit csinált, és ha ilyenkor leszidom, csendben lesüti szemeit, hallgat és elnézést kér.

2. Én is csak ember vagyok, és véges a türelmem. Amennyiben látja, hogy olyan ideges vagyok, hogy majd szétrobbanok, legyen esze, és ne feleseljen velem.

Ugyanakkor sajnálom, és elnézést kértem.

De mondtam neki azt is, hogy tudja, hogy hirtelen haragú vagyok, szóval jobban teszi, ha nem provokál.

Megértette, nem fél tőlem, nem utál, és nagyon remélem, hogy nem fordul elő többször.

Utána megkérdeztem, hogy megbocsájt-e, egyből rávágta, hogy igen.

Szerintem azon jobban kiakadt, hogy ezért a mutatványáért nem ehette meg a süteményét.

Egyébként Popper Péter azt mondta egyszer:

-Szabad verni a gyereket, de csak hirtelen felindulásból. Előre megfontolt szándékkal nem. A hirtelen felindulást ők is megértik és megbocsájtják, de a higgadt verést nem. (Pl. na, majd ha hazaérünk,megkapod a magadét!)