Hogyan tegyem magam túl ezen az állapoton? Úgy érzem, az erőm a végét járja.

Egyedül nevelem 21 hónapos kisfiam. Semmi segítségem. Apuka külföldön, úgyhogy még láthatás is max havonta egy nap, nagyszülők dolgoznak, és amúgy sem nagyon lelkesek.

Eddig elég jól boldogultunk, de most úgy érzem, hogy minden erőm és kitartásom elfogyott. Besokalltam és végtelenül kimerültem. 2 hete kezdtük el a bölcsit, a kicsi, aki eddig egy tündér volt, azóta teljesen meggajdult. Kezelhetetlen, hisztis, nem lehet vele sehova menni, mindenhol, ha azt mondom, hogy nem, akkor a földre veti magát, toporogva hisztizik, minden olyat megcsinál, amiről pontosan tudja, hogy nem szabad. Lassan mindennapos, hogy az üvöltő, toporzékoló gyereket cipelem, rángatom végig az utcán. Pedig minden energiámmal azon vagyok, hogy amikor együtt vagyunk, akkor abba a lehető legtöbb programot sűrítsem, olyanokat csináljunk, amitől jól érzi magát. Ma is egy ilyen délutánon voltunk túl. Kiértünk egy parkba, ahol végre elkezdett játszani, futkározni, motorozni. Egy pillanatra elbambultam, és úgy leesett egy szobor lépcsőjéről, hogy a feje tetejére állt, és merev nyakkal bukfencezett a hátára a lépcsőn. Valami csoda, hogy nem törte ki a nyakát. Odaszaladtam, a karomba vettem, és olyan zokogógörcs jött rám, hogy mindenki csak nézett. Ő már rég lenyugodott, én még midnig sírtam, hogy egyszerűen nem bírom ezt tovább, már nem is tudom rendesen felügyelni. Mindenki megbámult, hogy milyen anya vagyok, aki ott zokog a gyereke mellett.

Egy hónapja nem beszélgettem senkivel, nincsenek emberek az életemben, megszűnt a munkahelyem és nem találok állandó munkát (most alkalmi munkákat csinálok itthon), és minden nap reggel 6tól este 10ig nyomom megállás nélkül, és úgy érzem, hogyha valami nem lendít ki ebből a monotonításból, akkor megőrülök.

Bocsánat a hosszú szövegért, de teljesen magam alatt vagyok. Hogyan lábaljak ki ebből. Azt sem akarom, hogy a kicsire ez hatással legyen, nem akarok több ilyen jelenetet, de ez is azt jelzi, hogy ki vannak az idegeim. Szívesen várnék pár bártorító szót hasonló helyzetben levőktől, vagy akik már kilábaltak ebből!

Köszönöm a segítséget!