Te etetnéd ruháznád gyereked féltestvéreit?

#9-es vagyok. #11-es, ez nagyon szepen es idillien hangzik, csak eppen, ha nem birod a masik gyereket, mert rossz hatassal vannak a sajatodra, es teljesen mas ertekrend szerint nevelik oket, akkor nem nagyon akarnad baratkoztatni a gyerekeket. Nalunk ez van. A parom gyerekenek az anyja egy primitiv, bunko - mar elnezest - es sajnos a gyerek is ilyen - mivel az anyja neveli. Semmi eldat nem mutat az en gyerekeimnek, m nem erdekli semmi, neveletlen, 12 evesen ugy eszik, mint a diszno, nem furdik, a kormeit csak akkor vagja, amikor nalunk van es raszolunk - azaz 2 hetente.

Szoval nem mindegy, h az exnek milyen az uj partnere es a kozos gyerek. Mert, ha nem egyforma az ertekrend, akkor sajnos baj van.

Amugy en beszelnek az exemmel, h amit en veszek a sajat gyerekunknek, azt csakis ra/neki adja, mert az ove. Gonoldom, az ex uj parja sem kolt a Ti kozos gyereketekre. Ha viszont mindenki hasznal mindent, akkor mas a szitu. akkor nem nagyon lehet mit tenni, max. ha veszel vmit a lanyodnak, akkor azt csak nalad hasznalja/hordja stb.

Nem, és ebben az esetben, amit küldök ruhát, vissza is kérném az összeset.

Gondolom, itt nem arról van szó, hogy egy póló ott maradt és bekavarodott a másik kislány szekrényébe...

Azért a két hetente ruhával (bugyi, zokni, póló, szoknya, rövidnadrág stb.)felpakolt gyereknek csak a fele cucca kerül haza, és minden márkásabb/szebb holmi átvándorolna a másik gyerekhez, baromi pipa lennék.

Szólnék az ex-nek, hogy ez így nem járja, öltöztessék a másik kislányt saját pénzből, ne a tiedből.

Azért ez nem egy zacskó csipsz, amin osztozni kell.

A válaszadók nagy része nem érti a szituációt. Pedig szerintem elég egyértelműen leírtad.

Tehát itt nem arról van szó, hogy a jelenlegi párod korábbi kapcsolatából származó gyerekét kéne etetni, ruházni. Nyilván ezt jobb érzésű ember megteszi.

Itt én úgy értelmezem, hogy arról van szó, hogy elváltatok, és az új kapcsolatából származó gyerekei kapják, amit a tiednek szántál.

Nekem is elváltak a szüleim, és apám tartott attól, hogy fizet,és anyám nem rám fogja költeni, így inkább nekem adta a pénzt. Elég korán önállóságra szoktatott így, nekem kellett eldönteni, hogy cipőt veszek, ruhát, vagy éppen matek különtanárra költöm. Anyám azután, hogy elváltak egy bugyit nem vett nekem, elégedett volt azzal, hogy nála lakom, és ott eszem. Ekkor voltam 13 éves, ha a te gyereked kisebb, akkor azért ez elég necces. Sajnos le kell nyelned a békát.

Ismerősöméknél kicsit máshogy volt, de a lényeg ugyanez. 3 gyerek volt, anyuka leköltözött velük vidékre egy putriba (szó szerint) apuka pedig gazdag. Akárhányszor mentek a gyerekek az apához, mentek bevásárolni mindenféle márkás ruhát. Miután hazavitték őket, sose látták viszont a ruhákat. Azóta mindhármuknak van egy ruhatára az apjuknál, amit nem vihetnek haza az anyjukhoz, mert a nő konkrétan eladja a gyerekeiről a ruhát...

Már legalább 8 éve teljesen jól működik náluk ez a rendszer.

Más ötletem sajnos nekem sincs.