Mit csináljak a játszótéren?

18-as fuss neki még egyszer én pont amellett vagyok, hogy a szülő igenis álljon a csúszda mellett és lökdösik a gyerekét, ne fülét-farkát behúzva iszkoljon el, hanem igenis ügyeljen a rendre a saját gyereke épsége érdekében. Ő a felnőtt, ő áll ott a gyerekkel a csúszda mellett. A gyerekek igenis tudnak normálisan csúszni, ha van egy kedves, de határozott felnőtt, aki nem hagyja, h durvuljanak. Én nem várom meg, míg elfoglalt anyuka végre hajlandó lesz rászólni a gyerekére, megteszem én magam, ha nem tetszik, majd odajön és közli. Ezt írtam a korábbi hozzászólásaimban, de neked nem jött át, megesik.

Megesik, hogy te sem fogtad fel a problémát! Leírtad kb. hogy "nyugodj bele, te vagy a felnőtt és neked kell felügyelned az egész dühöngő, neveletlen gyereksereget"! Miközben nem ez lenne a normális! A kérdezőnek ebből van elege...szóval te aztán megtaláltad a megoldást! :) Taps!

Na én ma rászóltam egy gyerekre hogy adja vissza amit kivett a lányom kezéből (mi saját játékunk volt rajta a lányom nevével). Erre a gyerek elszalad anyuka és apuka együttesen karöltve 2 méterről nézi és mosolyog... Fél óra múlva odadobta a gyerek a lányom elé a homokozóba a játékot,úgy, hogy felverődött a por a lányom szemébe. Tehát rászólni sincs sok értelme, még ha hallótávolságon belül vannak a szülők mindketten és nézik a gyereket akkor se csinálnak semmit...

Amilyen a szülő, olyan a gyerek. Van olyan szülő, aki a játszótéri kummunát elég furcsán értelmezi, mert úgy gondolja, hogy bár a másik kezéből nem veszünk ki semmit, de elkérni azért szabad. Szerintem, ha valaki játszik valamivel, akkor nem kellene elkérni a kezéből a játékot egy másik gyereknek, hanem meg kellene várni, míg befejezi. Ez is nevelés. Vannak olyan aranyos értelmes gyerekek is, akikre szintén rá sem néz a szülő, nagyszülő, ezért levadászik magának egy szimpatikus anyukát, mond egy-két bókot, szóval tényleg ügyes, majd folyamatosan produkálja magát és várja a dicséretet a pót-anyukától, minden játékhoz követi kiszemelt ideiglenes családját. A vér szerinti kisgyerek pedig csak néz, hogy bizony valaki lenyúlta az anyukáját a játszótéren. Egyébként a gyerekek konfliktusába állítólag nem ajánlott beleavatkozni, csak amikor már erősen feszítik a húrt, pontosan azért, hogy megtanulják ezeket az interakciókat konfliktushelyzetben. Tehát ha anyuka mindenbe beleszól, akkor a gyerek inkább elkényelmesedik, nem tanul meg a sarkára állni, hiszen volt, aki ezt megtette helyette. A szülőnek szóban kellene ezeket a helyzeteket megbeszélni a gyerekével, ez lenne az alap. A gyerek ez alapján már tudna cselekedni. Nyilván egy 15 hónapos még nem tud magáért kiállni, bár a maga módján némelyiknek sikerül, láttam már olyan totyogót, amelyik a kommunikációt egy nagyobb gyerekkel mindig egy dühös célzott ütéssel kezdte. Ilyen állapotok között egy üres játszótér jobban fejleszti a gyereket, mert szabadon mozoghat, tornászhat a játékokon, nyugodtan homokozhat, mint egy benépesült, ahol állandóan egymást bosszantják a gyerekek, stresszel telik a játék, mert direkt elfoglalják előle a játékot mások, vagy nem hagyják csúszni és lehetne sorolni, ezt csinálják egymással a gyerekek. Vannak gyerekek, akikre hiába szólnak rá a szüleik, semmi foganatja. Talán azért, mert otthon a gyerek egészen más példát lát, mint amit mondanak neki, vagy elvárnak tőle.

Húú,jól le lettem pontozva,nem értem miért:/4-es voltam

A lányommal ilyen idosen nem is mentunk le, mert felesleges volt. Homokozo nem volt, csúszni nem mert és persze a játszotér kozepén 10-12 éves fiuk fociztak. Hiába szóltam, hogy menjenek arrébb vagy figyeljenek a gyerekekre, meg sem hallották. Ugyhogy egy teljes évet kihagytunk. Nálunk az idosebb korosztállyal (8 év felett) van probléma.