20 hónapos kisfiam kezére ráütött a mamája, azaz az én anyám, mert a gyerek hisztizett és le akarta fejelni. Sértve érzem magamat vagy csak én nem tudom ezt feldolgozni?

Akkor kicsit a másik szemszögböl is néznetek kellene ezt a szitut.

EGy 1,5 éves gyerek már dacol, de még sok sok mindent nem ért meg, nem fog teljesen fel.

Tegyük fel a gyerek jobbra akart menni a nagymamam balra, és ezt a nagymamam nem hagyta, felvette a gyereket(aki az ö 1,5 éves fejével bizony másik irányba akartmenni), és a gyerek mint normális ösztön ember elkezdte az ö igazát és erösen rugkapál ezzel olyan mintha leakarná fejelni, ö csak minél elöbb szabadulni akar és az ö irányába megy.

Ekkor nem jól elverjük a gyereket vagy ráütünk a kezére, hanem normális felnöttként viselkedünk.

Elve ha a gyerek másik irányba akar menni, akkor mondjuk neki, hogy nem ez most nem így lesz. Ha a gyerek nagyon erösen ellenkezik, akkor leteszi a kezéböl és hagyja a földön hisztizni, majd mikor megnyugodott beszél vele normális.

Egy 1,5 éves gyerek nem 6 éves aki direkt lefejeli a nagymamát, és ha normálisan nevelnek egy gyereket, nem ütik verik minden apróságért már 1,5 évesen akkor nem is lesz rossz gyerek.

A gyereket nevelni kell nem ütni. Ütni csak az üt aki nem tud nevelni.

Azt hiszem nemelyik ember itt nincs tisztaba a fogalmakkal. Ez nem veres volt! Veres tudjatok mi? Amikor az egyik fel nagyobb erot kifejtve, tobbszor, egymas utan bantalmazza a masikat, ezzel akar maradando fizikai serulest is okozva.

A kezre, fenekre csapas nagyon nem ebbe a kategoriaba is esik.

Szoval anyuka, nem kell itt ketsegbe esni, a megoldas a neveles. A gyermek olyan korba lep(ett), amikor feszegeti a hatarait, erdemes lenne most meg inkabb oda figyelni ra es akkor majd a mamat sem szeretne majd lefejelni...

Ha ez nem verés akkor te is kaphatsz a férjedtöl minden nap egyet a kezedre mikor olyat teszel ami neki nem tetszik, és akkoraz sem verés. Vagy mikor a hivatalban olyat mondanak ami neked nem tetszik akkor ott is normális, hogy lepofozzuk a hivatalnokot? Az sem verés, csak a fenekére csapkodunk.

Miért is más egy gyermek kezére ütés mint egy felnött kezére ütés?

Mert a gyerek nem tud vissza ütni? Akkor egy fogyatékost kezére is ráüthetünk?

Èn annak a híve vagyunk, hogy soha senkire sem üthetünk rá. Pláne nem a gyerekre, vagy a saját gyerekemére.

Egy fenét csak az anya dolga nevelni, pláne, ha az nem is teszi...

Bármit csinálhat, ha te nem vagy ott, vagy hogyan képzeled???

"Elit anyuka is megérkezett, majd ràjössz 15 év múlva mennyit ér a szavad...."

Pedig azt kéne elérni, hogy a gyereknek a szava számítson, ne az, ha megüti. Eleve, mit csodálkozik, ha a gyerek leakarja fejelni, ha ő meg üti, ha valami nem tetszik? Mit tanul a gyerek? Ha valami nem tetszik, bässzál oda neki pistike, igaz lehet csak akkor működik, ha kisebb és gyengébb, de akkor tutira!

Kedves utolsò 2.

Ha a suliban a pasik helyett kicsit figyeltetek volna akkor tudnàtok,hogy az elsõ 3-4 évben a kézràcsapàssal ( nem verés, értõ olvasàs...)az az agyi blokk alakul ki ,hogy az adott cselekményt tilos csinàlni. És ez egy remek evolúciòs folyamat mivel egy 20 hònaposnak ha fejre ãllsz se magyaràzod el a következményt úgy hogy meg is értse , az meg,hogy ordìtasz kb. semmit nem jelent neki, csak hogy hangosabb vagy. Hàt kamasz korban sokra mész vele....majd ide jönnek irogatni, hogy 15 évesen elõször felpofozott az anyãm...Ha tetszik ha nem, pont ugyanolyan tanulàsi folyamat , mint a kutyàknãl az elektromos pàsztor és jöhettek itt az ember nem àllat maszlaggal, sem szervi mûködésben sem màs biològiai értelemben nem különbözünk mìg nem alakul ki a tudat.

Mondhatod azt a gyereknek,hogy ne fogd meg, mert forrò, szarik rà,mert nem tudja mi az a forrò, na de ha megsüti...meg se kell többet szòlalni.

Az meg hogy felnõtt helyzeteket ,ahol az agyi szint màr az megértõ beszéd fokãn van ilyen kiskori tanulàsi folyamatokhoz hasonlìtjàtok sokat elàrul az intelligenciàròl.

Nyugodtan keressetek rà, milyen nevelési formàkat kapott emberek ülnek jelenleg a sitten. Lehet meglepõdnétek.....