Mikortól lehet egy kisgyerekre igazán haragudni?

én akkor haragudtam, amikor fejbe akarta rúgni(finoman,játékosan) a gyerekemet etetés közben, csak hogy vele is foglalkozzak

persze megértem gyerek, próbálta magára hívni a figyelmet, de amikor ránéztem és olyan összehúzott sunyi szemmel nézett én belülről fortyogtam és megis maradt bennem a düh később is

Bármikor, életem egyik értelme 9+hónapos volt, amikor fél kisujj mélyen egy cm atmeroben kibontotta a falat. Mindehez anygyali mosoly... Síró röhögő görcs, gutautes...

Vagy ugyanő 4evesen piros gyurmaval sminkelte magát és a falat...

Kisgyerekre nem lehet! Nagy gyerekre màr igen, kamaszra!

Nekem van egy 2 èves ès egy 14 èves.

Èg ès föld.

A 2 èvesemre nem tudok haragudni, most mire is... összefirkàlta a polcot, nevettem egyet aztàn letöröltem, vagy nèha hisztizik?... istenem, próbàlgatja a hatàrokat.

De amikor a 14 èves kamasz gyerek a szemembe hazudik, àtver, hatàrozott tiltàsom ès minden nevelèsem ellenère igenis megcsinàlja a hülyesèget... na akkor haragszom, nem is akàrhogy!

Nem hiàba mondtàk règen is, kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond. Most màr tudom. :-/

Hát ez egy igazán jó kérdés. És minden kommentelőnek igaza van. Ugyanis ahány gyerek, annyi féle habitus, annyi fajta csínytevés. És persze az sem mindegy, hogy éppen akkor az én lelkivilágom rendben van-e, ahhoz képest fogadom morcogva, vagy kacagva.

És ha haragudnom kellene, akkor lehet, hogy elsősorban magamra kellene haragudnom, mert rajtam csügg, engem vizsgáztat, engem másol a gyerek...

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<