Mit tegyek a ket eves fiammal? (dac korszak)

És egyébként sokszor nem csak a dolgokra kíváncsiak, hanem arra is, hogy meddig mehet el a szüleinél. Hányszor van, hogy rászólok, ő folytatja, és közben néz engem, hogy mit reagálok... tesztel titeket is, és sok múlik azon, hogy mit engedtek meg neki most és hogyan reagáltok.

Szükségük van az ésszerű korlátokra, mert különben bizonytalanokká válnak.

- első voltam-

Szituációtól függ. Ha veszélyes dolgot próbált meg, akkor nem mondom kétszer, azonnal elhozom onnan. Próbálok nem kiabálni vele (bár ígyis megesik azért, rossz emberi berögzülés..), de határozottan magyarázni. Vegyük pl. hogy elcsen egy kanalat és ütögeti az ajtó üvegét vele. Rászólok, hogy hagyja abba. Folytatja. Rászólok megint. Ha nem hagyta abba, csak folytatja, akkor odamegyek és elveszem tőle. Lehet, hogy sírni fog érte, de nem biztos, mert sokszor csak azt teszteli, meddig mehet el. Megmondom persze, hogy miért vettem el, és mi az, amit lehet helyette csinálni. (Pl. van kalapálós játéka, azt ütögetheti). Ha már fáradt, akkor nagyobb hisztiket is le tud vágni, de mindig tartom magam ahhoz, hogy elmondjam, mit miért nem szabad, mi a problémám az adott cselekvéssel.

És bizony azt is szoktam mondani neki néha, ha nem fejez be valamit, akkor rácsapok a kezére. De ezt olyan esetekre tartogatom, ami tényleg veszélyesebb kategória, pl. tűzhelynél nyúkál, vagy a tűzhely gombjait csavargatja... szerencsére ezzel sokszor lehet rá hatni :)