2,5-3 évesnél hiszti korszak kezelése? Tanácsok?

Nálunk gondolkodószoba volt. Ha hiszti kezdődött, akkor egyszer történt felhívás az abbahagyására, a folytatás esetére a gondolkodószoba beígérésével. Ha folytatta, felnyaláboltam a gyermeket, letettem a gardróbszobában (nem valami sötét lyukat kell elképzelni, egy világos, teljes értékű szoba volt), hogy akkor el lehet gondolkodni a helyes viselkedésen, ha sikerült megnyugodni, csatlakozhat a család többi tagjához. Aztán eljöttem, az ajtó azért nyitva maradt, de nem látott oda, ahol mi voltunk. Ha kijött, megkérdeztem, hogy abbahagyta-e a hisztit. Ha igen, megöleltük, elmondtuk neki, hogy erre a hiszti miatt volt szükség, és biztosítottuk a szeretetünkről. Ha hisztizve jött ki, annyiszor vittem vissza kérlelhetetlenül, de higgadtan, ahányszor kellett, amíg magától abba nem hagyta. Ha sikerült lenyugodni, akkor jöhetett az ölelés, szeretet.

Most nagyon ritkán jut eszébe hisztizni, ha szólunk miatta, duzzog egy kicsit, de nem hisztizik. Azt kell megtanulnia, hogy az adott kérdést anya/apa dönti el, nem ő. Minden körülmények között. Ha a falba veri a fejét, akkor is. (Eleinte a mi gyerekünk is rugdosta a bútorokat, ami miatt aggódtunk kicsit a testi épségéért, de amikor elkezdett komolyan fájni neki, nem csinálta többet, csak ordított. Azt meg lehet.)

A mintát valami angol sorozatból vettük, amiben elkanászodott gyerekeket vett kezelésbe egy dadus. A pszichológiája az a dolognak, hogy a gyerek szeretne a közös tevékenységben részt venni, de épp a saját viselkedése gátolja ebben, úgyhogy - mivel az újracsatlakozás vágya erősebb benne, mint a sokszor már elfeledett alapon indult hiszti iránti vágy - magától rájön, hogy ha a hisztit abbahagyja, akkor nincs tovább (és ha nem hisztizik, nem is lesz többet) kirekesztve.