1,5 éves a fiam, és most kezdődött nálunk a hiszti korszak. Valami nem tetszik neki, és elfekszik, sír mint akit nyúznak. Próbáltam rá nem figyelni, de nem igazán érdekli. Ti, hogy jutottatok át ezen a korszakon?

Az én fiam 20 hónapos, úgyhogy már benne vagyunk. Ő is néha lefejszik és kesereg. Próbálom elterelni a figyelmét. Csikizem, vagy elkezdek olyat csinálni, ami őt is érdekelheti. Aztán elfelejti az egészet.

Elírtam: lefekszik

Másfél éves, még nem jött el az igazi hiszti korszak nálunk (szerintem). Fogalmam sincs, hogy fogom kezelni. Itthon egész jól elboldogulunk, csak az tilos, ami számára veszélyes, pl a vízóraakna közelébe menni, kukába nyúlni, asztalra felmászni, kutyát nyúzni stb. Eleinte erélyesen rászóltam, azóta elég ha "szobahőmérsékleten" mondom.Pl egyszer beleesett egy nem mély árokba, szörnyen meglepődött, de nem sírt, mert előtte figyelmeztettem, hogy nem menj oda. Azóta ha azt mondom, hogy ne menj oda (pl töltés széléhez), úgy sarkon fordul, és megy ellenkező irányba, hogy csak lesek :O. De gyanítom, hogy lesz ez rosszabb is idővel.

20 hónapos, még most kezdjük, inkább akarnok, mint hisztis. Módszereim a szituációktól függenek, van, hogy elterelek, van, hogy otthagyom, van hogy nem veszek róla tudomást, van hogy viccesre veszem, a legjobban bevált eddig, a nézd milyen csúnya a baba a tükörben ha hisztizik, na olyankor vág egy pofát és aztán nevet, akkor mondom neki, látod mennyivel szebb így? és már vége is :) már van hogy ő mutat a tükörre hiszti közben :) Meg kell találni, mi válik be és mi nem. Nálunk a nyugtatás és magyarázás nem válik be egyáltalán, mert attól csak idegesebb, lesz, de barátnőméknél meg szinte csak ez működik (22 hónapos a fia) egyénfüggő. Én is néha csak remélem, hogy azért ennél rosszabb nem lesz vagy legalábbis egyszer ez is elmúlik :)