Gyermeked mikortól tudta magát elfoglalni? Kisfiam 3 lesz mindjárt és még mindig csak együtt akar játszani, örökké lóg rajtam.

7-es valaszado nallunk is ez mukodott! :) Az en kisfiam sem volt az az "egyedul is eljatszom" tipus. Szepen lassan en is ezeket a modszereket alkalmaztam 3 eves kora korul. Pl a legobol epitsen hazakat, hidakat az autos szonyegen es majd ha kesz van akkor jovok es jatszunk kicsit az autokkal... Kb 30-40 percig elepitgetett. Szinten mukodott a "szinezz ki egy kepet anyanak", "rajzolj valamit", "rakjal ki egy kirako puzzle-t"... Nallunk ami nagyon bevallt rajzolasnal az a muanyag vonalzos szett amivel dinoszauruszokat lehet rajzolni. A szinezesnel nagyon bevallt a sima allatos meg autos nyomda keszlet amivel nyomtatott par autot es kiszinezte oket.

Kisfiam mar 2 eves kora ota imadja a szamokat. Igy mindig nyomtattam ki neki interneten szamokat 1-tol 100-ig es eleje raktam es mondtam, hogy irogassa egy papira a szamokat es majd mutassa meg. Tudom, hogy erdekes de valamiert a szamok irogatasa es masolasa az egyik kedvenc elfoglaltsaga.

"Nálunk is hasonló "gond" volt és egy pszichológus javasolta, hogy úgymond feladatot adjak neki és ne játéklehetőséget. Szóval én megyek mosogatni, addig ő rajzoljon egy autót, vagy építsen egy várat, vagy színezze ki ezt a képet, ha kész vagyok jövök és megnézem. Nálunk lassan, de ez bevált."

Az "anyás" kisgyerkőcöknek az INTERAKCIÓ különösen fontos:

NEKED csinálja, amit csinál. Így éli meg. Ez nem a "tudásnak" a kérdése ("tud-e egyedül játszani"), hanem temperamentumé.

A feladatvégzésben tehát épp az a jó számukra , hogy egyrészt konkrét, de nagyon fontos evvel együtt, hogy számukra arról szól, hogy ilyenkor is "veled van lélekben", hiszen neked csinálja a feladatot.

Arra javaslom ügyelni, nehogy tanulós feladatot kapjon, amíg nincs legalább 6 éves! Se tanulós játékot, se játékos tanulásról NE szóljon! Az többet árt ilyenkor, mint használ. De pl amiket írtatok, megfelelő: várépítés "anyának", színezés, stb., de ha önként és nagyon érdekli valami, ami "iskolás", az esetleg kivétel, mint az említett "számokkal való játék".

Fontos, hogy a 3. életév előtt a kisgyermekek TÖBBSÉGÉNEK(!) elemi fontosságú szinte folyton a szülője társaságában lenni, ezért a bölcsődét szükséges rossz megoldásnak tartom. A 3. életévben már valamivel többen vannak, akik "kinyílnak", de akik nem, azok a 4. életévtől. Az ovikezdés nem kevés gyerkőcnél a 4. életévben (volna) ideális. Lehetséges megfelelő indokkal eltérni (mentesülni) a "kötelező 3 éves kori oviba járás" alól.

Éppen a 4.életév az, amikor e téren "ki szoktak nyílni" az ilyen típusú kisgyermekek. Ezért tapasztalják sokan.

Minden gyermeket a temperamentuma szerint kell elfogadni és szeretni.