Mit lehet kezdeni a "megalszik a tej a szájában" típusú gyerekkel, hogy kicsit gyorsabb, energetikusabb legyen?
Ráadásul én épp az ellenkezője vagyok, és nem tagadom, néha égnek áll a hajam a lassúságától, kényelmességétől.
Mindenre olyan nehezen lehet rávenni is, pl. próbálja ki a kismotort, másszon fel mászókára, vagy "fogócskázzunk", már amennyire lehet egy bő 2 éves gyerekkel.
válasza:
válasza:Elfogadod, hogy más habitusú, mint te. Nemrég olvastam egy ezzel kapcsolatos írást az egyik Mesterkurzus kötetben, ami épp ezt a problémát fejtegeti, hogy mi van akkor, ha a szülő "nem azt kapja", amit várt.
Ez egy nehéz helyzet, neked kell alkalmazkodnod hozzá, mert ő, ha változik is, az nagyon-nagyon lassú folyamat lesz.
válasza:Tudjátok, az az érdekes, hogy az életben meg megállás nélkül mindenki azzal nyúz, hogy "már rég fel kellene tudnia mászni", "hogyhogy ő nem szaladgál soha?", "miért csak a homokozás érdekli?", "nem normális dolog, hogy még nem hajt kismotort" stb.
Tehát itt legyek elfogadó (és többnyire az is vagyok, de néha tényleg alig lehet kibírni), kint a valós életben meg folyamatosan azt kapom, hogy nem életrevaló a gyerek, és igenis erőltessem, mert ezt nem lehet hagyni.
válasza:A lányom is ráérős típus. Ilyen és kész. El kell fogadni, együtt kell vele élni. Már megszoktam, hogy mindenhova lassan megyünk, és kicsit előbb kell elindulni vele.
Mondjuk én sem vagyok egy rohanós típus, szóval én szívesen megvárom, amíg felmászik ahova akar, vagy amíg megáll leszedni egy virágot.
válasza: válasza:És ki a lótúrót érdekel, mit mond más? Neked mások szabják meg, mit csinálj? Ők mondják meg, hogy neveld a gyereked?
Szerinted lesz bármi eredménye annak, ha azt tudatosítod a gyerekben, ő így nem jó, csinálja máshogy?
Ő elmerengő fajta, igenis van ilyen.
Azzal nincs is bajom, hogy bíbelődik, nézelődik és kicsit lassabb, mint az átlag (bár ő nem kicsit lassabb...)
De ő inkább nem mászik fel a mászókára, nem szalad oda a hintához, ha elfoglalják, akkor sem, inkább nem hintázik. Elhúzódik, ha szaladgálnak körülötte, mi sem tudunk vele fogócskázni - értsd nem szereti az "elkaplak" játékot.
Ha viszek babakocsit, egy pillanatra ki nem szállna (ha nem viszek, állandóan nyúz, hogy vegyem föl).
Persze, nem másnak akarok megfelelni, de jön az ovi, nem beszélve az iskoláról, és ott NEM fogják ezt elfogadni. És ez érthető is.
válasza:Én is félős, érzékeny, lassú gyerek voltam, tapasztalatból tdom, hogy az erőltetéssel csak kudarcélményeket fogsz neki szerezni és azt fogja érezni, ő semmiben sem jó. Erősítsd benne azt, amben jó, és bíztathatod a motorozásra, segítheted benne, de ne érezze se kényszernek, se elvárásnak.
Az első kislányom 2,5 évesen kezdett motorozni, megfontoltan, lassan, egy év telt el azóta, de egy cipőt sem koptatott még el ezzel. :) A kicsim pedig 1,5 évesen mászott a motorra, semmi félelemérzete, pedig ő is lány. A nagyot a megfontolt viselkedéséért szeretem (és dícsérem) a kicsit a bátorságáért.
Ne foglalkozz az okoskodókkal, számlának dra a te gyereked legyen a legremekebb! Azzal adod neki a legtöbbet, ha "feltöltöd a szeretetraktárait" egy életre, ezt mástól nem kaphatja meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!