'Túl lehet dicsérni' egy másfél-kétéves gyermeket?

Szerintem is túlzás az állandó tapsikolás... Ezt megtartanám a nagyobb dolgokra. Nem azt mondom, hogy a kis dolgokkal ne törődj, de ha hatodszorra is betalál egy formával a helyére, azért túlzás minden alkalommal tapsikolva örülni.

Egy okos, intelligens kisgyereknél nem szabad, hogy ez sokadszorra is olyan nagy szám legyen.

Ennyi idős korban nem.

Viszont 7-8 éves kortól, amikor a természetes nárcisztikusság kezd átalakulni, már érdemes a kitartást, szorgalmat dicsérni a képességek helyett.

Akkor már el lehet csúszni abba az irányba, amitől a férjed tart.

Nagyon leegyszerűsítve ne azt mondjátok, hogy de okos/szép/ügyes (bármi, ami "adottság"), hanem azt dicsérjétek, hogy nem adja fel, kitartóan dolgozik a céljaiért.

Tényleg meg kell találni a koztes megoldást. Az elso lányomat anyósom, sogornom és a férjem mindég tapsikolta, orvendeztek, dícsérgette. Még akkor is ha csak hintáztatták. Kb. 2,5 éves lehetett, elmentunk a játszotérre és elkezdett hintázni. Majd megkérdezte tolem, hogy a nénik miért nem tapsolnak neki és nagyon elkeseredett. A szívem szakadt meg érte.

Szerintem is kell dícsérni a gyereket, de nem kell mindent túlzásba vinni.

Dettó :) Mindenért agyon van dícsérve. Mondjuk ha hülyeséget csinál, annak is megvan a következménye. Ettől függetlenül, óriási önbizalma van a gyerkőcnek. 3,5 éves már.

Próbáljuk a kudarcot úgy adaptálni benne, hogy az egy újabb lehetőség, hogy megoldja a feladatot, újra, helyesen. Ha nem megy, az sem baj, az erőfeszítés is dícsérendő. a "meg tudod csinálni" "próbáld újra, csak máshogy" "türelem" , "legalább próbáld meg, nem baj, ha nem sikerül" kapcsolatok szerintem nem vonhatnak maguk után kudarcérzést.