Anyukák, ti egyetértetek ezzel?
Kislányom óvodájában minden szülő kapott az óvodai pszichológustól egy néhány oldalas rövid "használati utasítást", hogy hogyan kell nevelni az ilyen korú gyerekeket.
Röviden összefoglalva: sosem a gyerek a hibás, ha rosszil viselkedik, mert a szülők vannak rá a legnagyobb hatással. Ezért, ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk változzon, először nekünk, szülőknek kell megváltoznunk. Illetve, ami nálam kiverte a biztosítékot: ha a gyerek rosszalkodik, egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül, ne tegyük szóvá, ne próbáljunk meg hatni rá, hogy fejezze be, mert így csak azt tudatosítjuk a gyerekben, hogy akkor figyelünk rá, ha rossz.
Ti egyetértetek ezzel, illetve ti is ezeket a tételeket alkalmazzátok a gyereknevelésben?
válasza:Nos, így már más. nagyjából egyet értek vele.
" nincs más dolgunk, mint saját viselkedésünkön változtatni, amitől a gyerek is változni fog."
Ez egyértelmű. Ha te ordibálással, csapkodással próbálsz bármilyen konfliktust megoldani, akkor a gyerek ezt tanulja tőled, nem pedig a "beszéljük meg" módszert.
"rosszalkodásra egyszerűen ne figyeljünk oda" Ez igaz. Te meg azt írtad, "ha rosszul viselkedik". A kettő nem ugyanaz.
"Ezért dicsérjük meg azt a viselkedést, amelyikből többet szeretnénk tapasztalni. Ne vegyünk tudomást a rossz magaviseletről, amely aztán figyelem hiányában meg fog szűnni." Ez pedig így igaz. Ezt hívják pozitív megerősítésnek.
Szóval rosszul értelmezted az egészet.
Lehet, hogy rosszul értelmezem, nem tudom. De én nem látok különbséget aközött, hogy "rosszalkodik", vagy "rosszul viselkedik". Mindkét esetben olyat csinál, amit nem szabad, és amiről tudja is, hogy nem szabad.
Ami nálunk kardinális kérdés szokott lenni, az a csámcsogás, szürcsölés, vagy ha játszik az étellel. És nem válik be ha figyelmen kívül hagyom, ugyanúgy folytatja. Ha pedig véletlenül szépen eszik és megdicsérem érte, akkor ezzel eszébe juttatom, hogy "ja tényleg, csámcsogni is lehet", és akkor elkezdi.
Én azt vettem észre, hogy az a működőképes megoldás, hogy ha csámcsog, akkor megkérem, hogy ne tegye. Ha háromszor el kell ismételnem, és nem hagyja abba, akkor pedig jön a "büntetés" - nem kap desszertet. Általában elég szokott lenni, hogy a harmadik figyelmeztetésnél kilátásba helyezem, hogy ha mégegyszer szólnom kell, akkor nincs joghurt, és 10ből 8szor el sem kell jutnunk a tényleges büntetésig.
Ellenben a pszichológus által javasolt módszer nálunk semmit se ér.
válasza:Szerintem ezt arra érti ha pl. a gyerek csúnyán beszél, és a szülő csodálkozik hogy miért, miközbe ő is azt a szavakat használja, akkor először a szülő változzon, majd a gyerek se fog csúnyán beszélni.
De pl ha veszélyezteti a saját, vagy a kistesó épségét, egyértelmű hogy elmagyarázom neki hogy nem szabad. Nyilván nem fogom hagyni hogy bántsa a kicsit.
De a gyereknevelés amúgysem olyan egyszerű hogy 5-6 mondatba össze lehessen foglalni. És ezt egy pszichológusnak is tudni kéne. Vagy ha már összefoglalja, akkor szemléltesse példával a dolgot.
Amúgy azt sem árt megtudni, hogy a nagytudású pszichológusnak van-e gyereke, vagy csak azt oktatja amit tanítottak neki... mert a kettőnek semmi köze egymáshoz.
válasza: válasza: válasza:Nem olvastam el a válaszokat, de semmi rosszat nem látok ebben, csak a megfogalmazást! Én úgy tanultam ezeket a dolgokat, hogy maga a gyerek nem rossz, nem a gyereket kell hibáztatni. Hanem az a rossz, amit a gyerek CSINÁL. Erre kell felhívni a figyelmet, értelemszerűen.
A másik része is rosszul van megfogalmazva szerintem ... De alapjában egyáltalán nem rossz gondolat. Mindkét félben meg kell erősíteni, mint a negatív, mind a pozitív kimenetelű dolgokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!