Mit tehetnék még hogy javuljon a helyzet?
Mindenképpen szakember segítségét kell kérned, nem tudtok félretenni egy kis pénzt magán pszichológusra?
Tisztelt Ranschburg Jenő!
Két és fél éves a fiam, lassan egy éve dackorszakban van. Eddig sikerült jól kezelnem, a figyelemelterelés bevált. Egy hónapja viszont felborult az életünk, a gyerek csapkod minket, kiabál velünk, ha valami nem tetszik neki. Hiába szólunk rá, kérjük szépen, fogjuk le a kezét, újra és újra jön és támadásba lendül. Tőlünk nem lát ilyet, nem ütöttük meg sosem, velem van itthon, közösségbe heti két-három alkalommal megyünk. Ott támadtak már rá, ő egyből visszaütött. Lehet ez a forrása? Alig néz mesét, azt is csak az általam megválogatottakból.
Emellett mindenórás vagyok a húgával, így már elég türelmetlen, ami átragad rá is. Hiába, már egyre nehezebb minden napi dolog. Egyébként a testvérét nagyon várja, naponta többször puszilgatja a hasam, a köldökömbe suttogja: „baba gyere”. Szereti a gyerekeket, a kicsikkel anyáskodó, míg a vele egy korúakat már veszélytársnak tekinti. Van egy nagyon jó pajtása, akivel sokat játszanak együtt, de egyre többször fullad ez veszekedésbe, verekedésbe.
Tanácstalan vagyok. Mit tegyek? Mi a jó megoldás?
Válaszát előre is köszönöm: P. Bettina
Kedves Bettina!
Lehet, hogy mire ezt a levelet olvassa, már meg is született kicsi lánya. Biztos, hogy a gyerek dackorszaka, és a kicsi érkezése miatti aggodalom, bizonytalanság együttesen játszanak szerepet kisfia viselkedésében. Nem vagyok jós, de könnyen lehet, hogy a kicsi tesó megérkezése – és az ebből fakadó testvérféltékenység - tovább mélyíti a problémát, komoly aggodalomra azonban nincsen oka: a dackorszakon minden gyerek átesik. Nagyon helyes, ha megfogják a „támadó kezecskét”, és nagyon határozottan közlik a gyerekkel: Ezt nem szabad, az ember nem okoz fájdalmat a másik embernek. Ha a gyerek mégis folytatja, több lehetőség kínálkozik. Nálam például jól bevált a „mágikus játszma”. Eltűnt a kisfiam, hol van a gyerek? – csodálkozik a szülő, és úgy tesz, mintha valóban nem találná a gyereket: Érdekes, amikor így viselkedik, hirtelen eltűnik! Az ilyen korú gyereket ezzel általában zavarba hozza a szülő, mert valóban felébred benne a szeparációs aggodalom: eltűntem? Mi lesz velem, ha anyu és apu nem találnak meg? Éppen ezért abbahagyja a hisztit, és ilyenkor a szülőnek „meg kell találnia” a gyereket: Megvagy! De jó, hogy újra együtt vagyunk! Amikor a „találkozás örömén” túlesnek, a szülőnek ismét kezdeményeznie kell a témát: a másik embernek nem okozunk fájdalmat. Meg kell beszélniük azt is, mit érez a másik. „Emlékszel, amikor elestél tegnap, és beütötted a fejecskédet? Ugye, hogy fájt? Ilyesmit érez az is, akit megütsz.” Megtaníthatja kisfiát arra is: mit kell csinálnia, ha nagyon mérges. Mert egy gyerek is lehet nagyon mérges, de ilyenkor nem üt, hanem megpróbálja elmondani, amit érez (Pl. Nagyon dühös vagyok, mert abba kellett hagynom a játékot – vagy: mérges vagyok, mert nem sikerült megépítenem a várat a kockákból stb.), és ha elmondja, a szülő segít neki a probléma megoldásában. Az indulatnak nagyon gyakran éppen az az oka, hogy a gyerek érzi, hogy baj van, de nincsenek még megfelelő szavai arra, hogy zavaró érzését többé-kevésbé pontos szavakká formálja. Ha Ön sejti, mi váltja ki a gyerek dühreakcióját, már akkor, amikor elkapja a kezét, mondhatja neki: „tudom, hogy most azért vagy mérges, mert….gyere, próbáljuk együtt megoldani a problémát.” Ilyenkor, ahogy a gyerek beszéde, szókincse fejlődik, egyre ritkábban érez belső kényszert indulatának fizikai levezetésére, és egyre gyakrabban válik képessé arra, hogy szavakba öntse problémáját. Így lehetőséget ad a közös megoldásra.
Ezt Dr. R. Jenő honlapjáról másoltam, hátha...
#4.
Húúúú hát nem irigyellek!
Az jutott eszembe ahogy írtad a jellemzőket hogy pont ugyan ilyen viselkedésű gyerekeket mutattak a Szuperdada c. sorozatban. Emlékeim szerint, ott általában volt bünti is, meg hatalmas türelem, illetve együttműködés (!) kellett a szülők részéről. És mintha nagyobb szeretetet mutattak volna a gyerek felé, mármint ez volt a kérés a dada részéről. Érdemes lenne megnézni pár részt, lehet hogy segítene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!