Ebben a helyzetben Te mit tennél a gyerekeddel?

Komolyan mondod, hogy feladtátok? Ennyire nem vagytok felkészülve arra, hogy szakemberként, akik napi nem tudom, 30-40 ilyen vizsgálatot elvégeztek, nincs más a tarsolyotokban, amivel segíteni tudtok egy ilyen helyzetben? Azért nem csak az anyukát kéne okolni, hanem fejlődni is lehetne abban, hogy a gyereket hogyan lehet megnyugtatni. Ha tényleg másfél perc és fájdalommentes, akkor milyen kisugárzásod lehet, ah ezt nem tudod elhitetni egy 4 évessel? Ezen gondolkodtál már?

Nehogymar az orvos/asszisztens legyen a hibas azert, hogy egy gyereket nem tud az anyja kezelni....

Igen, ahogy előttem is írták, ilyenkor sajnos a gyerek győz. Jöhetnek az ígéretek és zsarolások. Én is azt választanám, hogy hívja be a következő pácienst, majd mi utánna megyünk. Ha keményen hisztizik, kivonulok vele a wc-be vagy udvarra és először megpróbálok szép hangon, majd erőteljesebb hangon beszélni. A lényeg, hogy lássa a határozottságot, hogy nem tágítasz, ennek a vizsgálatnak meg kell lennie. Egyébként tényleg, meg kell beszélni többször vele a dolgot előtte, de még így is előfordulhat ilyen hiszti. Az ilyen helyzetekre legyen mindig nálad csoki, vagy hasonló. Sajnos az én 4 éves lányom nagyon kicsi kora óta korán kell, hogy keljen, mert korán kezdek dolgozni. Így neki akkor kell kelni, mikor én és utána felügyel rá a "dada" a saját otthonában. Jön és elviszi-külföldön élek, nem ez a neve neki, de mindegy. Mindig is probléma volt a reggeli felkelés. Megvan a kis rutinunk, amivel elég jól lehet rendezni a dolgokat, de ha megmakacsolja magát-szerencsére már nagyon rég nem fordult elő, akkor adok neki egy kis csokit-kábé fél kockányit. Annyi elég is, ettől felébred, befejezi a hisztit. Szóval az enyémnél beválik, hogy előre kapja a jutalmat és nem utólag. Eddig az nem vált be, hiába ígérgettem neki. Most kezdtem el sikeresen alkalmazni az utolag kapja meg a jutalmat. -már elkezdte a sulit és kezdetben probléma volt vele (nem akarta felvenni a kabátot, mert melege volt) és komoly elbeszélgetés után (mind a két szülő részéről) másnap szótfogadott a tanítónéninek és megkapta a megígért jutalmat. De van, hogy sajnos más nem hat, csak a kiabálás-a legrosszabb módszer, de gyors, ha reggel kábé 5 percem van, hogy felhúzza a cipőjét, kabátját és megmakacsolja magát és sehogy nem tudom ráadni, akkor sajnos kiabálok. Pár másodperc alatt hat, sajnos sír, de ez után van még egy percem, hogy leüljünk és elmondjam neki, hogy miért kiabáltam. Utálok kiabálni, legfőképpen rá, és soha nem hagyom kibékülés nélkül a dolgot. Hála az égnek nagyon-nagyon ritkán fordul elő. De utána egész nap lelkiismeret furdalásom van:S Még soha nem került rá sor, hogy kiabálni kellett vele közhelyen, de látok sok szülőt kiabálni a gyerekkel-nem helyes, de nem vagyunk hibátlanok.:S

Te tényleg mindent megtettél, sokan nem lettek volna ilyen toleránsak sajnos. Itt anyuka hibázott, hogy nem tudta kezelni a helyzetet és inkább lemondott a vizsgálatról.

Nem volt még ilyen, de kérek segítséget az aszisztenstől és lefogjuk.

Az én fiamnak 2,5 évesen fel KELLETT szúrni a fülét. Hetekig tartó kezelés után nem javult, veszélyben volt a hallása. Igen, lefogtuk, mert MUSZÁJ volt! Most is jó a kapcsolatunk, 10 éves.