Három éves gyerekem mostanában egyre többször füllent. Hogyan lehetne ennek a súlyára felhívni a figyelmét, elejét venni a későbbieknek?

Á, látszik, hogy felnőttél:):) Én kicsikkel (is) dolgozom. Amikor azt mondja, hogy elköszönt az apukájától, akkor igenis elköszönt. Csak nem hangosan, mert éppen fasírtban vannak ugyebár:)

Én a helyedben nem csinálnék ebből különösebben nagy ügyet, ugyanis több lesz a kára, mint a haszna. Könnyen válhat szorongó, izguló, feszült gyerekké. (Sok értelmes, okos, hatalmas fantáziával megáldott kisgyereket ismerek, akik elé a jószándékú szülők igen magas -de életkoruktól idegen- mércét állítottak. Ezt egy szakember már a picik viselkedésén észreveszi.)

Akkor lesz érdemes figyelmeztetni a füllentésre, ha már pontosan el tudja különíteni a valóságot a fikciótól, és az még odébb van.

Minél könnyedebben kezeled ezeket a "füllentéseket", annál egyszerűbben és megnyugtatóbban cseng le nála. Sőt, hagyd magad bevonni! Te magad ne színezd tovább, de ne is utasítsd kategórikusan el, amit mond, azaz ne rántgasd le a földre. Csak jegyezd meg barátságos hangnemben és az ő szintjén, hogy miként látod te a dolgot.

Egyébként, ha tőletek, szülőktől egyenes, őszinte viselkedést lát, akkor menthetetlenül:) ő is ilyen lesz, mert ennél erősebb hatás -mint a szülői példa- nincs is! Akkor meg minek nyúzni, hiszen olyan csodálatos dolgokat képes művelni a gyermeki képzelet! Inkább élvezd, mert meglásd hihetetlen gyorsan elmúlik:)