Te mit tettél volna a helyemben?

A helyzet: Végzős diagnosztikus hallgató vagyok, egész éves gyakorlaton. Most épp a röntgen gyakorlatom végzem. Volt ma egy kislány, majdnem 2 éves, akivel egyszerűen nem bírtam el. Nagyon nagy kudarc élmény ez nekem, ezért kérek itt tanácsot. Önkénteskedem egy kórház gyermekosztályán, ott a továbbképzéseken mindig tanulok tök jó technikákat, hogy készítsük fel a vizsgálatra a picit. Nyilván tudjátok, ez kb egy 2 perces, fájdalommentes vizsgálat lett volna. Na, de a kislány nem így látta. Ahogy meglátta az asztalt, elkezdett üvölteni, csapkodni. Próbáltunk vele nyugodt hangon beszélni, elmagyarázni mi fog történni, nem érdekelte. Mondtam, hogy kb. annyi idő a vizsgálat, míg megeszik egy kinder csokit, hogy legyen pontos időbeli tájékozódása, ez se hatott. Vittünk neki játékdobozt, hogy választhasson játékot, ez sem érdekelte. Anyukától kölcsön kértem a napszemüvegét, mondtam, hogy ez egy varázsnapszemüveg, ha felveszi, mi nem fogjuk látni, erre is csak üvöltött. Próbáltam a figyelem elterelést, nem ment. A motivációt, hogy nemsoká mennek apához, amint vége a vizsgálatnak, az se. Egyszerűen semmi. :( Most lelkifurdalásom van, mert azt nem próbáltuk, hogy nem fogjuk le, csak oda áll mellé anyuka, hátha úgy megcsinálta volna. Csak hát ez ilyen picinél nem merül fel, mert mocorognak, de ki tudja... Még valami, a kollégáim kiküldték anyukát, mert "nem fejezte be a hisztit". Én ezt nem tartom jó módszernek, ti mit gondoltok? Van egyéb ötletetek amit próbálhattam volna? Mit rontottam el? Sajnos nem sikerült a vizsgálat, úgy befeszült, hogy nem sikerült a pozíciót felvenni, pedig tényleg sok időt szántunk rá. :(