2 és 4 éves gyerekeimnek sok szabadságot adok?
Sokszor megszólnak, hogy túl lazán fogom őket. Pl a 4 évest el szoktam engedni egyedül oda-vissza biciklizni egy úton, ami 200 m-es, egyenes, látom végig-én az utcán állok. Járnak rajta autók, ritkán, de azok is lassan, mert az óvoda a közelben van. (faluról beszélek) Hisz nem buta a gyerek, hallja, mikor jön jármű és félreáll. Mindkettőt kiengedem úgy az udvarra, hogy én bent vagyok. (néha rájuk nézek az ablakból, de nem ellenőrízgetem őket folyton) Ha valaki jön hozzánk, el van képedve, hogy merem a kicsit egyedül ki??? (de hát nem egyedül van) A nagyobbat simán elengedem a játszótérre a 9 éves unokatestvérével kettesben. A kicsi le-fel jár a lépcsőn a házban már fél éve. De ha vendég jön hozzánk, már ugrik a gyerekhez, amikor az a lépcső felé megy. És látom a kicsi szemében a rémületet, amit a felnőttek okoznak azzal, hogy nem bíznak abban, hogy ő egyedül is képes felmenni az emeletre. A gyerekeim érettebbek a koruknál, szerintem ennek a fene nagy "lazaságnak" is szerepe van benne. Nem ülnek a szoknyámon, nem rémülnek meg az idegen helyzettől, én ennek nagyon örülök. De mostanában annyian piszkálnak emiatt, hogy belém ültetik az ideget, hogy valami bajuk lesz a gyerekeknek. (eddig soha nem történt komolyabb baleset, egy-egy karcolás max)
Ti mennyi szabadságot adtok a gyerekeiteknek? (horrorsztorikra nem vagyok kíváncsi, kérlek kíméljetek meg tőle)
Azt hiszem, nem fogok megerősítést kapni senkitől :-(
Utolsónak: nagyon szeretem Vekerdy írásait, több könyvet olvastam tőle, adok arra, amit mond. Többek közt nagyon szimpatizál a Waldorffal, ami ugyanilyen szabad nevelést alkalmaz, amit talán én is. (mert nem láttok bele a környezetbe, ahol élek, azért gondolhattok felelőtlennek) Soha nem kockáztatnám a gyerekeim testi épségét, ha félnék, hogy valami történhet velük az udvaron, vagy azon a 200 méteren (ami azért annyira nem sok), esetleg a rendőrséggel szembeni játszótéren, vagy a lépcsőn, amit kismilliószor megmászott már, nem engedném oda őket. (egyébként a férjem már esett le a lépcsőn, a 2 éves még egyszer sem) Nem akarok félni folyton, és nem akarom, hogy ők is félelemmel lássanak hozzá bármihez is.
Köszi a válaszokat.
A Waldorf intézmények kerítéssel körbe vannak véve, a gyerekekre nevelők felügyelnek, figyelnek rájuk, mert valóban szabadságra és önállóságra nevel, de nem kockáztatnák meg, hogy egy gyereket baleset érje, hisz féltik jó hírnevüket, tehát tuti nem engednék át még a szomszéd boltba sem a 4 éves óvodást a 9 éves iskolással, nehogy baj érje, mert akkor rajtuk csattan az ostor!
A rendőrség hiába van a játszóval szemben, valamilyen híres magyar tolvaj, vagy hasonló is, ha jól tudom a rendőrség mellett lakott, mégse kapták el több évig!:) Ez Murphy:)
Én is szimpatizálok a waldorffal ezen a téren.
Megerősítésért érdemes lenne elolvasnod Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában c. könyvét.
Fogalmam sincs, mit fogok csinálni, mikor 2-4 éves lesz a fiam, még csak 1, és érzem én is, hogy az átlagnál lazább vagyok. Liedloff írja, hogy a gyerekek az elvárásokat akarják teljesíteni, és ha a szülő folyton óvja a gyereket, akkor ebből a gyerek számára tudat alatt az az elvárás jön le, hogy neki balesetet kell szenvednie. Ő a jekána indiánok között tanulmányozta a gyereknevelési szokásokat. Sok mindennel kapcsolatban igaza van, de azért a mi környezetünk tényleg nagyon más, mint egy dzsungel vagy a '80-as évek. Én nem látok mindenhol pedofilokat, akik a gyerekemre leskelődnek, de pl. a figyelmetlen autósoktól tartok. Bár, hozzá teszem, ha ott vagyok, sem feltétlen tudom megvédeni.
A játszótereteket te ismered, a miénken pl. üvegszilánk sosem volt, homokkal van borítva az egész, igazán komoly balesetet nehezen tudok elképzelni. Látok rajta olyan négyévest, aki szerintem teljesen "életképtelen", nem lehetne egyedül leengedni (anyuka minden lépésénél felsorolja, milyen baleset érheti éppen), meg láttam olyan 2,5 évest, aki simán felmászott a falmászós részen a csúszdára. Egy ilyen talpraesettebb gyereket egy ilyen játszótérre, ha közel van, szerintem le lehet engedni 4 évesen, de simán lehet, hogy 3 év múlva nem így fogom gondolni. :)
A Babies-ből nekem is a mongol és az afrikai modell volt a legszimpatikusabb. :)
Azaz! Köszönöm! Itt keresem a neten azt, amit írtál, én is olvastam egy-két kiragadott rész onnan, sőt a medencés sztori is abból a szövegkörnyezetből jött, úgy értem, a cikkben volt. Mondjuk nem hagynám, hogy a gyerkőc egy mély árok szélén ücsörögjön, de pl a szoptatással kapcsolatban is teljes mértékben egyetértettem a leírtakkal, hogy már olyan pici korban is mennyire megalapozzuk a bizalmat a gyermekünkkel, ha tudod, miről beszélek.
Akkor mégis vannak (lesznek) ilyen elvetemült szülők, mint én. Köszönöm utolsó!
Tényleg, tudtam, hogy valahol olvastam ezt a medencéset. :)
Nem biztos, hogy én ilyen bátor leszek, de szeretem látni, hogy mások azok.
Liedloffal kapcsolatban még az volt a gondolatom, hogy nagyon jól hangzik minden, amit leír, de nem biztos, hogy a jekána indiánok akkora jelentőséget tulajdonítanak az életnek, mint mi. Ráadásul nálunk, ha valami baj történik, még le is csukják az anyát veszélyeztetés/gondatlanság vagy mittudoménmi miatt.
Én csak azt nem értem, hogy miért gondolod, hogy vidéken csupa tökéletes ember él, aki nem vezet gyorsan, nem néz "úgy" a kislányokra, stb.
Az rendben van, hogy arra tanítod õket, hogy megbízol bennük, ezért õk is bíznak magukban, de - bár lehet, hogy õk azt gondolják, hogy pl. meg tudják védeni magukat bizonyos helyzetekben - de azért még ehhez nagyon kicsik szerintem.
Egy 4 éves kb. semmit nem tud tenni, ha megkörnyékezi valami barom, de a vele lévõ 9 éves sem. Márpedig a "barom" azt fogja "kipécézni", akivel nincs felnõtt kísérõ.
Jaaah, tudom, vidéken nincsenek ilyen csúnya, gonosz emberek.
Azért már tényleg nem az a világ van ami 30 évvel ezelõtt.
Azért egy falut (3000-res) ne hasonlíts már mondjuk Pesthez! Itt szinte mindenkit ismerek, legalább látásból. Miért ne engedhetném el a gyerekem, aki -mint említettem- korához képest érettebb gondolkodású, a 9 éves fiú unokatestvérével egy tőlünk pár házzal arrébb levő játszótérre, ami ráadásul közvetlenül a rendőrséggel szemben van? Persze, mindenhol előfordulhatnak beteg állatok, de minimális esélyt látok arra, hogy egy kevés lakosú helyen pont a rendőrséggel szembeni játszótérről próbáljon egy gyereket elkapni. Pláne, hogy egyből kiszúrja mindenki a nem helybelieket és figyeli... Minket is vizslattak, mikor ideköltöztünk. Még vannak olyan közösségek, ahol figyelnek a másikra új, veszélyes világ ide-oda. Ezt, ahogy írtam előzőleg a régi lakhelyünkön, ami egy megyeszékhely, nem mertem volna megengedni nekik.
Ami pedig az indiánokat illeti, nem hinném, hogy egy gyermek élete ne lenne annyira értékes, csak mert nincs születésszabályozás és sok gyerek van, és nem féltik őket agyon. A "kultúrált" társadalmunkban hányszor hallunk olyanról, hogy éhen hal a gyerek (pont egy gazdagabb családnál fordult elő), vérfertőző kapcsolatban van a szülő a gyerekével, születése után megfojtja-elássa-mosógépbe rakja a csecsemőjét, vagy egyes népeknél ha a lány szégyent hoz a családjára, saját apja és testvérei gyilkolják meg. Elég sok gyerekvárosi ismerősöm van, ők nem kellettek a szüleiknek. Szerintem a bennszülötteknél inkább érték az élet, mint a mi "civilizált" világunkban.
Hiába van a játszó egy sarokra, hiába van szemben a rendőrséggel, egy 4 éves simán leeshet bármelyik játékról, kell a felnőtt felügyelet, hogy mire figyeljen oda, mi biztonságos.
Szerintem sem kell túl félteni a gyereket. Pl. meg kell tanulnia elesni is. Nem lesz tőle semmi baja.
De ez meg már a ló túloldala. Ez már felelőtlenség. Teljesen mindegy, hogy hol laktok és milyen jók ott az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!