2 és 4 éves gyerekeimnek sok szabadságot adok?

Nyilván falun más a helyzet sok esetben. Pl. lehet, hogy nálatok el lehet engedni a játszóra egy nagyobb gyerekkel. Nálunk sokszor még egy felnőttnek sem biztonságos a játszó :) (mert az alkoholisták szeretnek ott iszogatni, aztán balhézni)

Lépcsőzéssel szerintem semmi gond.

2 évest nem hagynék úgy az udvaron, hogy csak időnként kinézek az ablakon. 4 évest sem engednék el a játszóra 9 évessel (még a 9 éves is gyerek, nincs olyan felelősség érzete) Az oké, hogy a 4 éves egy nagyobbal egyedül van az udvaron.

Ilyen kis korban egy-egy pillanat alatt bármilyen baleset bekövetkezhet, amit egy felnőtt előre lát általában és segít elkerülni. De egy 9 éves nem biztos. Pl. ne mássz oda fel, mert leesel és összetöröd magad. Gyere segítek, fogom közben a kezed.

Én speciel nagyon féltem a kisfiam minden lépését figyelem! Viszont anyukám!!?? :D hatalmas az udvaruk! Hétvégén náluk van a kisfiam és a nővérem két fia is! Hát ők hárman mint a kis vademberek úgy uralják azt a nagy udvart! 8és három évesek a nővérem fiai az enyém 2 éves!

Mikor megyünk érte rá se hederít játszik tovább én meg futok utána ha kicsit távolabb megy mint 15 méter! Anyum meg csak hajtogatja hogy miért ne mehetne?? Semmi baja nem lesz elesik? Bumm feláll megy tovább!! Míg ha előttem esik el megrettenek és ő ettől kezd el sírni!!

Az én fiam is egyedül megy fel a lépcsőn az emeletre

Nekem is pont ugyanennyi idősek a gyerekeim. Ennyire azért nem vagyok laza. :) A nagyobbikat én is engedem már előre bicajozni, de 200 m-t azért még nem. Kertünk nincs, nem tudom, ha lenne, kiengedném-e őket egyedül, nem hiszem. A lépcsőzést azt hagyom a kicsinek. 9 éves rokonunk nincs, nem tudom, leengedném-e vele a nagyot játszani, ez nagyon a két gyerek érettségétől függ.

Ettől függetlenül úgy érzem, a környezetemhez képest én is eléggé szabadjára engedem a gyerekeimet. Nem mászom a játszón a fenekükbe, nem mondom el percenként, hogy "úgyis leesel", nem szólok rájuk, ha szaladgálnak vagy túrják a homokot (ilyenek is vannak), nyugodtan vizezhetnek, sarazhatnak. És igen, ők is stramm kisgyerekek, a kicsi sem sír, ha elesik, elég önállóak is, legalábbis játszás terén.

én ezt már nem lazaságnak hanem felelőtlenségnek hívom :)

enyém 4,5 éves, nincs túlféltve, de csak zsákutcában biciklizhet egyedül úgy, hogy az utca végén állok. lépcsőn ő is fel-le járkált 2 évesen, de mindig odaálltam mögé, mert komolyan megsérülhet ha megbillen.

kertben nem lehet kint egyedül, mert van medence. ha nem lenne, szerintem már kint hagynám 5-10 percre, de 2 évest biztos nem. és az, hogy nem egyedül van, az vicces, azért egy 4 évesre ne bízzunk már egy picit :)

játszótérre se engedném a nagyot, hisz még nem nagy, és főleg nem tennék egy 9 évesre ekkora felelősséget.

egyébként pont ez a kor, a 4-5 éves kor amikor nagyon kell a szülő a gyerek mellé, mert borzasztó bátrak, ebből adódóan nem figyelnek úgy a kicsikre, simán fellökik, nekimennek, stb., szóval már a többi gyerek biztonságáért kell.

ettől függetlenül úgy érzem, sok szabadságot kap, nem sipákolok, nem jajongok, ha veszélyes dolgot tesz, de ott vagyok mögötte, ha bajba kerülne, ugranék.

Ha te így látod jónak, csináld így.

Kicsit az 5. sz. hozzászólásod alaján úgy hangzik, mintha a saját válladat veregetnéd, hogy te milyen jól csinálod, és a szomszédokhoz hasonlítgatod magatokat.

Attól, hogy sír ha elesik, se nem jobb, se nem rosszabb mint a másik gyerek, és nem valószínű, hogy ettől majd jobb vagy rosszabb felnőtt válik belőle.

Én spéci személy szerint nem örülnék neki, ha a gyerekem később az utcán bandázna kisbekkel-nagyobbakkal egész nap, és a kutya nem néz rájuk.

Persze falun biztos más a helyzet mint itt Pesten, de én sem engedném el a 4 évest a játszótérre.

Ráadásul kikötötted, hogy rémtörténetekre nem vagy kíváncsi.

Ha nem is akarsz tudni a gyerekekre leselkedő veszélyekről, és nem akarod tudomásul venni, hogy igenis léteznek pedofilok (több mint gondolnánk), sőt, ennél sokkal de sokkal durvább dolgok is, akkor csak nyugodtan engedd el egyedül, és gondold azt, hogy ez veletek nem történhet meg (reméljük, hogy soha nem fog!).

Sajna ma már az a világ van, amikor az ember még azt is meggondolja, hogy milyen képet tesz ki a Facebookra, és kivel osztja meg.

De szíved joga úgy nevelni őket ahogy szeretnéd, és ahogy te jónak látod, mindenki más beállítottságú, szerintem nincs két egyforma szülő, mint ahogy gyerek sincs.

Én ezt felelőtlenségnek tartom. Sose tudni,mikor jár arra egy épp száguldó őrült vagy egy részeg aki nem veszi észre a gyerekedet. Nem attól lesz,hű de boldog gyerekkora,hogy ennyire szabadon engeded.

Az udvaros dolog más,mi egy családi házban élünk a konyhaablak az első kis kertre néz,van ott egy kis csúszda pár játék,sima,szép füves terület,az égvilágon semmi bajuk nem eshet,oda kiengedem őket,amikor főzök,a hátsó kertbe már nem,oda csak a felügyeletemmel.