Hazáértem a 12 órás műszakból kisfiam közölte, hogy kell neki egy újabb okostelefon, majd miután mondtam, hogy arra várni kell édesanyámat szidta, jól reagáltam?

Tyűűűű..az én hétévesemnek egy régi kiszuperált nokia700asa van,(padláson találta)sim kártya nélkül. Zenélteti és boldog.

Hát nem tudok erre mit mondani. Csak lesek.

Az utolsónak bravóóó!!

Ne haragudj, kérdező..

Jól mondtad a fiadnak, hogy ezek a kütyük mind mellékes dolgok. Csak elég szomorú, hogy hagytad addig fajulni a dolgokat, hogy számítógép-függő legyen 7 éves korára és az is túlzás, hogy okostelefonja van.

Ha már másikat követel, minden alkalommal másikat fog kérni, ha a régit megunja. És szidni, ha nem nem adod meg neki. Te meg ezt ilyen birkatürelemmel kezeled.

Egy anya dolga az, hogy megszabja a határt a gyereknél, az ő érdekében. Nem attól leszel jó anya, hogy mindent megadsz neki amire vágyik és mindent megengedsz. Ezeket nem fogja megköszönni neked, ha felnő.

Itt írták is már többen, valahol elrontottad. Én látom, hogy hol, remélem te is rájössz inkább előbb, mint utóbb.

Szerintem is jól kezelted a dolgokat és nagyon jó, hogy ennyi türelmed van, hogy 12 óra munka után még van erőd ezt ennyi nyugalommal megbeszélni. Én biztos nem tudtam volna ilyen nyugodtan kezelni, ha valamlyik gyerekem a szüleimet kezdené szidni.

Azt viszot én is túlzásnak tartom, hogy már 7 évesen okostelefonja van és már ez sem elég jó neki. A lányom 8 éves, és nincs telefonja, sem tabletje, sem pedig laptopja. Otthon van egy közös számítógép, amin kb heti 1-2 alkalommal játszik (nyári szünetben, iskolaidőben ritkábban). Múlt héten pedzegette, hogy szeretne telefont, de megbeszéltük, hogy teljesen fölösleges, mert úgyis én hozom, viszem mindenhova, ha néha játszani akar, arra pedig itt a számítógép. Attól mert néhány barátnőjének van, tök fölösleges menőzni neki is. Bár szerencsére nálunk a 11 éves unokatesónak, aki egyben a legjobb barátnője is, szintén nincs telefonja.

A számítógépfüggőséget én biztos nem hagynám annyiban, valahogy találni kellene neki más elfoglaltságot, mert ha már most gépfüggő, akkor mi lesz később? Ez egyre csak rosszabb lesz. Ha hiperaktív, akkor főleg árt, vagy nem? Bár ebben szerenécsre tapasztalatom nincs, mert egyik gyerekem sem hiperaktív, csak nagyon nagy a mozgásigényük. Nem lehet valami napközis sport tábort keresni számára? Úszás, triatlon, kerékpározás, vagy bármi.

Az én 5 éves kisfiam, most kapta meg a kiszuperált XP-s laptopomat, mert a munkámhoz egy biztonságos Win7-eset kellett vegyek. Két hét kellett csak, és már laptop mániás volt. Akkor azt mondtam, hogy állj(!) megváltoztak a szabályok, mert túl sokat laptopozol. Vettem egy percjelzős órát, és azt mondtam, hogy délelőtt és délután is 10-10 percet laptopozhatsz. (Kis böngészőben futó autós játékokat szeret.) Azóta, ha laptopozni szeretne, szól, és leveszem a szekrény tetejéről, bekapcsolja és a monogramja a jelszó, azt már be tudja írni. Felhúzom az órát, és addig játszik, amíg csörög. Akkor lecsukja, és más játékkal játszunk utána.

Egy ideig én is nagyon elkényeztettem a fiamat, és azt hittem, hogy csak akkor érzi a szeretetemet, ha mindent megadok neki. Aztán rájöttem, hogy a gyerek teszteli a szüleit és tapogatja a határokat. Néha ő maga is érzi, hogy túlment a határon, és mikor csúnyán nézek rá, akkor rámmosolyog, és azt mondja, "csak vicceltem". "Rossz vicc volt!" szoktam visszamorcogni.

Szóval amit mondani akarok, az az, hogy soha nem késő visszatérni a normális kerékvágásba, és visszavenni a hatalmat. Ha elszaladt a ló, meg kell változtatni a játékszabályokat. Lehet, hogy pár perc szócsata lesz belőle. De ha határozott vagy, és látszik, hogy hajthatatlan is, akkor hamar elfogadja a gyerek az új határokat. Tapasztalatból mondom, hogy csak néhány percet kell bírni a nyűgösködést és hisztit. Ha hajthatatlan maradsz, el fogja fogadni az új rendet a gyerek!