Kistesó érkezése miatt már én is féltékeny lettem?

2 éves a kisfiam, jószívű, értelmes gyerkőc. Egy hete született meg a kislányunk, aki egy tündéri baba, eszik, alszik. A nagy napközibe jár délelőttönként, a délutánt már velünk tölti, és mivel a kistesó elég nyugodt természet, lenne is időm, energiám a naggyal foglalkozni. Mégis azt veszem észre, hogy nem vevő rám, mintha haragudna, nem keresi a társaságom, mindig csak apát várja, apához megy oda, a napköziben is csak őt szokta emlegetni, engem nem...bevallom, örülök, hogy ennyire jó a kapcsolata az apukájával, de egy picit szarul is esik...hiányzik nekem a kisfiam, és az, hogy nekem is adjon néha puszit, odajöjjön, megöleljen engem, vagy legalább hagyná, hogy én tegyem ezt....de sajnos majdnemhogy ellök magától, amikor kezdeményeznék...rendesen kezdek féltékeny lenni én is :( tudom, hogy nem kellene, de mégis ezt érzem!

Kérlek titeket, meséljetek, nálatok is volt ekkora kizárólagos apafüggőség a kistesó érkezésekor? Mit tehetnék? Annyira szeretnék én is játszani vele, de ha apa diszkréten kimegy a szobából, amikor próbálnék a kisfiammal játszani, akkor utána fut...ha meg bent marad, akkor la vagyok kakálva...

Lesz azért jobb a helyzet ugye? Mit tehetnék, nagyon hiányzik nekem a kisfiam :( ?