Mit tennél, ha a nagymama a kérésed ellenére levágná a kislányod haját?
Most először aludtak nála a gyerekek. Amikor átvittük őket, megkérdezte, mit szólnék, ha kicsit kiigazítaná a kislányom haját, kértem, hogy ne, mert növesztjük (és egyébként se szeretném, hogy olyan nyúljon a hajához, aki nem ért hozzá, de ezt nem mondtam.) Erre mikor másnap értük mentünk, a kislányom hullámos szőke fürtjei tövig le voltak vágva. Kérdésemre, hogy miért tette, azt felelte, hogy:
1. Nem gondolta, hogy komolyan gondolom, hogy ne.
2. A kislány maga kérte, hogy vágja le a haját (2 éves gyerekről beszélünk, akinek még soha nem volt vágva a hajából).
3. Ezen egyébként sem kéne pörögni, mert nem nagy dolog.
Mit tennétek a helyemben? Ennek már több napja, de én még mindig csak hüledezem. És főleg: szerintetek mi járhatott a fejében, amikor a határozott kérésem ellenére megnyírta a gyereket?
Az már csak a hab a tortán, ahogy most kinéz a kislány...
Az biztos, hogy én is brutálisan kiakadnék, és leüvölteném a hajat a fejéről, főleg ha semmibe venné a határozott kérésemet. Mondom ezt úgy, hogy a nagylányomnak derékig érő mogyoróbarna, csigás, göndör haja van, még a gondolat is feldúl.
Egy darabig biztos nem aludnának a nagyinál, és elterelném a figyelmüket, ha szóba kerülne.
Hát igen, én is fortyognék még, ez azért nem olyan, hogy a nagyi adott egy plussz szelet csokit, hosszú idő amíg meg nő a haj. Tényleg, a kislánynak legalább tetszik?
És én is megvonnám az ottalvást egy időre (nem a láthatásról beszélek!), a nagyinak meg kerek-perec megmondani az okot négyszemközt.
A kötödést meg ne keverjük ide, nagy baromságokat hoznak ki belőle egyes konyhapszichológusok... De annyit megsúgok, hogy semmi baja nem lesz tőle a gyereknek, ha ő is szeretné.
off:70 százalékos,hogy te egy mekkora gyökszi vagy!!!
on:első körben én is leüvöltöttem volna a haját,és addig,amíg bocsánatot nem kér,nem engedtem volna oda a gyereket
de az én Anyukám soha nem csinálna ilyet.amikor kicsi volt,használati utasítást kellett írnom a gyerekhez,hogy semmit ne felejtsen el a napirendjében,annyira mindent úgy akart csinálni,ahogy én szoktam.az én fiam két éves volt,amikor először ott aludt.bölcsiszünet volt,és az ember nem tud nyáron három hétre szabira menni,így Anyu vigyázott rá.Szerintem is kell,hogy ott is legyen,csak ha elveszti az ember a bizalmát valaki felé,azt nehéz visszaszerezni.Főleg gyerekkel kapcsolatos dologban.szóval én várnék,hogy mit reagál,és attól tenném függővé a továbbiakat
Egy idősebb embernek akkor sem "üvöltjük le a haját", ha butaságot csinál! Elképesztő, hogy mennyire kifogyott a tisztelet és a jómodor ebből a generációból..
Természetesen NEM kell szó nélkül hagyni az esetet. Én biztosan szóltam volna, hogy nem ezt beszéltük meg, te ennek egyáltalán nem örülsz és mélységesen csalódott vagy, hogy a hátad mögött ez történt a külön kérésed ellenére is.
Első körben ennyit mondanék. Ha legközelebb ő vigyáz az unokára, akkor az ott hagyás előtt konkretizálnék mindent alaposan, amihez ragaszkodom. Ha úgy látnám, hogy a nagyi szándékosan ellenem tesz, akkor többet nem engedném a felügyelet nélküli ottlétet.
A gyereknek soha nem szidnám a nagyit. Nem szabad ezzel terhelni.
Beszélni, érdeket érvényesíteni lehet kulturált, intelligens formában is, a korosztályi konvenciók megtartásával.
Bocs, de konkrétan sokkot kaptam, amikor megláttam. Lehet, hogy hiányzott a "tisztelet és a jó modor", de vannak olyan helyzetek, amikor ez az utolsó a fontossági sorrendben.
És tudjátok miért? Nem a haja miatt. Hanem mert bebizonyította, hogy nagyon magasról tesz arra, amit én kérek, és amit helyesnek látok. Egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Ebből nagyon könnyen lehet az néhány éven belül, hogy segít a gyerekeknek a kijátszásunkban, hogy ha mondjuk megtiltjuk nekik, hogy tizenévesen az épp aktuális "párjukkal" aludjanak, vagy lumpoljanak az éjszakában, akkor ő majd falaz nekik, "mondjátok nyugodtan, hogy nálam vagytok" stb. Hiszen, mint ahogy előttem is írták, itt nem egy plusz szelet csokiról van szó (amiért soha nem szóltam neki, akkor sem, ha nem értettem vele egyet), hanem egy ennél jóval nagyobb kaliberű dologról, amivel kapcsolatban világosan elmondtam az álláspontomat, és ő ezt látványosan semmibe vette.
A gyerek haja persze kinő, nem történt tragédia. A bizalom az elveszett, és még mondhatjuk, hogy olcsón megúsztuk.
Na álljunk meg egy szóra! Senki, legalább is én biztosan nem írtam olyat, hogy meg kell hunyászkodni, sőt! Azt írtam, ha visszaolvasol, hogy bizony szóvá kell tenni mindenképpen a történteket! Szóvá tenni valamit lehet úgy is, hogy az udvariassági protokollt betartjuk a kommunikációban. 100 éve még ez teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy jóval fiatalabb anya "leordítsa" az idősebb szülő, nagyszülő fejét. Én csak ezen akadtam fenn. Semmi máson.
Teljesen jogos az édesanya felháborodása a történteken. De ennek ellenére nem kell lealacsonyodni a primitivitás szintjére, nekem ez a véleményem akkor is, ha a kérdezőnek ez nem tetszik. A gyereknek sem jó a gyűlöletteli, konfliktussal terhelt légkör. Mamát, félre kell hívni és udvariasan, de számon kell kérni a történteket. Ha továbbra sem működik együtt, akkor meg nem kell ott hagyni az unokát egyedül. Idős embert megváltoztatni nem lehet. Fejleordítással sem.
29.
most is indulatból írsz, különben látnád, h sem én, se 72% nem erről beszélt. azt mondtuk, h ezt nem kellene. én még azt is, h volt ilyen, de sz.rul éreztem magam utána. szerintem érthető, ha az ember indulatból kiabál, de nem kell büszkének lenni rá. és ha utólag egy kicsit sem restelli, az elég baj. még akkor is, ha neki van igaza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!