40-es anyukák, mit gondoltok erről? Mit tennétek a helyemben?
Bár nem vagyok 40-es anyuka, de attól még tudok válaszolni a kérdésedre, mégpedig azt, ha te úgy látod, hogy ebben a kapcsolatban boldogtalan vagy és nincs mód, hogy a dolgok változzanak, akkor lépj ki belőle.
Nincs értelme csak azért kapcsolatban élni, hogy ne legyél egyedül, közben meg boldogtalan vagy, nincs semmihez kedved a pároddal. Akkor válj el és majd találsz valakit, akivel boldog lehetsz.
És hidd el, hogy a gyereknek is sokkal jobb, ha a szülei boldogok és nem csak miatta együtt maradnak és közben meg boldogtalanok. Mert ezt bizony egy kisgyerek is megérzi. És nem lesz belőle pozitív dolog a részéről sem.
Bocsi,de én azt nem szeretem ezekben a kérdésekben,hogy te leírod a te verziódat, a férjedét viszont egyáltalán nem ismerjük!
Ez alapján a válaszadók legalább 80%-a azt fogja írni,hogy lépj ki a kapcsolatból,válj el.Ez nyilván táplálja majd az ez irányú érzéseidet és adhat egy löketet,de gondolj csak bele mi ismeretlenül írunk neked dolgokat és ha szétmentek,ha nem már nem leszünk ott,hogy tanácsot adjunk!
Szóval szerintem a problémáddal keress meg olyat akiben bízol,és aki ismeri a férjed álláspontját/problémáit is,vagy keressetek fel egy párkapcsolati tanácsadót!!
Jobb nem lesz. A gyerek is a szitkozodast, veszekedeseket latja, tanulja.
Par ev mulve meg jobban belefaradsz majd.
Azért írtam, mert tényleg kíváncsi vagyok mit gondoltok? Azért írtam, mert NEM MONDHATOM EL SENKINEK :(. Nincs akinek...az anyám idős és beteges, az öcséméknek elég a maguk baja...az egyik régi, megbízható barátnőm sose volt férjnél, a másik barátnőm élete meg másképp nyomoruságos.. és mindketten 250km-re laknak....Valaki kiváncsi mit mondana erre a férjem. A férjem azt mondaná, hogy nem könnyű velem, mert folyton zavarom a konfortzónáját, hogy nincs nyugalma velem....közben folyton igényli a pozitiv-visszajelzést..DE szerinte teljesen rendben van a kapcsolatunk és ő szeret engem...Én viszont azt érzem, hogy lógok a semmi szélén és ha összeroppanok, cserbenhagyom, azt a kis csodálatos teremtést, akinek tényleg szüksége van rám....már azzal is megrövídítettem, hogy nem lesz testvére :(.
Nem a férjemnek szültem, hanem azért mert szeretem a gyerekeket....
"már azzal is megrövídítettem, hogy nem lesz testvére :(. "
Ácsi! Gyereket az ember magának szül, mint ahogyan első, második, ötödik gyereket is magának szül. Nem a gyerekének szül kistestvért. Egy gyerek nem akkor lesz boldog, hogyha lesz vagy nem lesz kistestvére, hanem ha szeretetben, boldogságban, biztonságban nőhet fel akár testvérrel, akár egykeként.
Szóval így neki ne állj a dolgoknak!!!
Mert mire megy egy ember, ha van egy testvére, de éheznek, nincs meg mindenük, vagy egyik szülője nem akarta őt, vagy látják, hogy boldogtalan mindenki, így boldogtalanok ők is. Vagy hiába van az embernek testvére, ha két külön világban élnek, mert annyira személyiség ügyileg, érdeklődési körben ellentétesek egymással, így jobban kijön a legjobb barátjával, mint a saját testvérével.
Szóval az ember egy olyan kapcsolatban éljen, ahol boldog, egy olyan emberrel, akivel boldog, akivel közösek a céljaik, jól megvannak.
És csak akkor vállaljon gyereket, ha minden körülmény (anyagi, érzelmi, biztonsági, környezeti) dolog adott. És ha ebbe nem fér bele egy kistestvér, vagyis egy másik gyerek, hát akkor istenem. Nem történik baj.
30 evesen leptem ki egy vilag megvalto kapcsolatbol. Hazasok ugyan nem voltunk, de sokminden volt kozos es igazabol olyan volt mint egy valas. elhitette velem, hogy en ugysem kellek senkinek, meg hogy hulye vagyok stb...kozben meg vele nem tudtam meg moziba sem menni, mert a magyaron kivul mas nyelvet nem beszelt es kulfoldon elve...hat nem jatszanak magyar nyelvu filmeket a mozikban. Lenezett, levagta a szarnyaimat verbalisan. Gonosz volt hozzam es lejaratott masok elott. Aztan rajottem ennek a nyomorultnak sajat magaval van baja - es igazam is volt. Nem hagyom, hogy ez tortenjen velem!!! Iden leszek 40. Egy 3 eves kisfiu anyukaja vagyok. A 10 evvel ezelotti leckebol csak azt tudom neke dmondani, hogyha nem vagy boldog az senkinek sem jo. A gyermekek nem vakok es csak azert egyutt lenni valakivel mert van egy kozos gyermek csak rossz pelda. En nem mondom, hogy a szerelem orok! De a szeretet es a masik irant valo tisztelet annak meg kellene lenni. Mindenki megerdemel egy napi oszinte olelest es jo szot. En tudom, ha a ferjem nem olyan lenne amilyen - aldja meg a Jo Isten nagyon jo ember - de en az elejen megmondtam neki, hogy en nem tudok toleralni bizonyos f-sagokat. Ha kell, jo ha nem akkor ugy is. En boldog akarok lenni! Megbeszeltuk azt is ha valami tortenik kozottunk en soha az eletben masik ferfi akaratat nem fogom kenyszeriteni a fiamra - nekem elvaltak a szuleim es a neveloapam meg hagyjan de a lanya...az maga volt egy boldogtalan nyomoronc aki igyekezett mindenkit magaval rantani ne legyen egyedul mas is szenvedjen - onzetlen joszag.
Mit akarok ezzel mondani? Neked kell tudni, hogy neked es a gyermekednek mi a jo. A terror vagy a nyugalom. Meg tudod menteni a hazassagod, hajlando a ferjed terapiara menni? szeret valoban annyira vagy csak mondja....?...es remelem tudod ha ugy dontessz, megszabadulsz Mr Depressziotol, az is rajtad fog csattanni. Nem fog tudni tullepni rajta...legalabbis egy jo darabig! Te vagy a boldogsagod kulcsa!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!