HOgy kezelnétek ebben a helyzetben a hisztit?

Kisfiam közel 4éves. Kiskorában nem volt nagyon hisztis gyerek, viszont tavaly ősz óta, mióta ovis, totálisan ki tud készíteni. De nem is ez a lényeg benne, hanem az, hogy mindenhol mintagyerek, az oviban mindig csak jót mondanak róla, nagyon okos, kedves, stabil, mindenben ügyes kisfiu, ha a nagymamánál van, akkor is abszolút jógyerek, ha a másik nagyinál van- akkor is csak dícsérik. Ha csak az apjával van, mindig jó, de ha én vagyok vele, az anyja- akkor nekem állandóan hisztizik. Ha úgy vagyunk a mamáéknál, hogy én is ottvagyok, akkor hiszti-hiszti hátán, ha nem vagyok a mamánál, csak a fiam, akkor a legnagyobb rendben van minden.

A családunkról pár szót: 3gyermekünk van- a szóban forgó kicsi a középső. És van még egy kétéves kicsi is. Családi hátterünk, anyagilag az életünk abszolút jó, itthon is minden oké, sokat találkozunk nagyszülőkkel is, tesómékkal is, unokatesókkal nagy az összhang, úgy érzem, hogy egy jó, stabil, szeretetteljes légkörben tudjuk nevelni a gyerekinket. A nagyobbik nem volt ilyen szélsőséges, a középső viszont teljesen kezelhetetlen sokszor. De hangsúlyozom, hogy csak akkor ha az én közelemben van. Nem értem sokszor. Egyébként tényleg nagyon okos, kis ragaszkodó gyerek, és én is nagyon figyelek rá, hogy megadjam neki a sok ölelést, sok időt próbálok vele is külön is tölteni. De amikor rákezd valamire, a legvégsőkig elmegy, mikor már mindenki kiborul tőle. De nem is hisztivel kezd, hanem pl egy nap mint nap eljátszódó szitu: reggel öltözzél fel- fel tud egyedül öltözni, de egyszer csak megmakacsolja magát, hogy nem tudok, - De tudsz kisfiam, - De nem tudok... és ez egy idő után már kiabálássá, ordítássá, hiszitvé fajul, és NEM öltözik fel. ÉN is ott szoktam őt hagyni ilyenkor, de és előbb utóbb valahogy felöltözik és vagy megnyugszik, vagy kezdi előről valami mással. Eléggé kimerítő tud lenni.

Nem tudom, hogy mit csináljak vele. Lehet nagyobb tekintélyt kéne szereznem nála, de hogyan? Úgy érzem, hogy határozott vagyok vele, és következetes, nem engedek neki - bár volt hogy előfordult már, de nem ez a jellemző. Szabályok vannak itthon, amiket betartatok velük, szigoruan. Szóval ugy gondolom, hogy nincsen csak úgy ráhagyva a gyerekre semmi. Ennek ellére most valahogy azt érzem, hogy kéne kis segítség, hogy mit csináljak vele.. vagy magammal, hogy hogy olduk meg ezt az állapotot? Volt már így közületek valaki? Megoldódott a helyzet?

Köszönöm ha segítetek.