Én reagálom túl? Mit szólnátok hasonló helyzetben? Hogyan kezelnétek le?

Tudom nem nagy dolog, még sem igen tudok napirendre térni felette. Egyszer egy jóbarátommal szóba kerültek közöttünk a turmixok, és fájt is a foga, hogy nem ivott már mióta, hiszen jelenleg nincs turmixgépe. Egyik este meginvitált magához, így gondoltam meglepem egy üveg turmixszal. Az öröm meg volt, a felét rögtön meg is ittuk, azt mondta a maradékot majd másnap. Nem csináltam belőle problémát, csupán megkértem, hogy majd az üveget egyszer szolgáltassa vissza. (Ezekbe szoktunk paradicsomot eltenni, és még régen gyűjtögettük össze szörpökből, stb, amik ma már mind műanyag flakonosak.) Nem is volt semmi gond... Ma találkoztunk, és visszahozta az üveget. Szatyorban volt, így különösebben meg sem néztem, sőt egyáltalán nem néztem bele a szatyorba, azonban amikor hazaértem majdnem rosszul lettem! Tiszta penész volt az egész, láthatóan eszébe sem jutott kimosni. Másfél hónapja rohadt lezárva benne minden a tejes keverék. Landolt is rögtön a kukában. Félreértés ne essék nem akarok én egy üvegből hatalmas problémát csinálni, de nem tudom megjegyezzem-e neki, hogy azért kimoshatta volna!? Egyáltalán ilyen állapotban már minek hozza vissza? Nem tudom megérteni. Számotokra nem alap, hogy ha valamilyen tálat, edényt, bármit kölcsönkaptok akármilyen célból, akkor azt tisztán szolgáltatjátok vissza? Ha el is feledkezett róla, hogy ott van vagy bármi, akkor miért nem tudta megmondani? Miért kell ilyen undorító állapotban visszahozni? Az esetből tanulva ha viszek is valamit ezentúl hozzá, azt biztosan eldobható üvegben vagy tálban, de ez most egy kicsit furán érintett. Hogyan kéne lereagálnom? Ne mondjak neki semmit?