Hogy lehet nyugodtan átvészelni a dackorszakot? Ááááááááá!

A vége tetszett :) nem is lenne értelme, nevelni kell. A dackorszakot meg túlélni. Utána jöhet a felkészülés a kamaszkorra. Jól ki van ez találva. 3,5 éves ikreim vannak, ők is angyalok voltak, olyan könnyű volt az egész, pedig nem erre számítottam. Majd 2 évesek lettek... hát az az egy év... most már picit jobb azóta megint. Van hogy én is szinte velük sírnék legszívesebben, van hogy röhögőgörcsöt kapok, szóval lehet nem is vagyok már százas :))) ha amugy nincs semmi más aggódni való úgy veszem észre könnyebbek azok a napok. Recept sterintem nincs. Türelem, következetesség, tudjuk ezt persze, csak a hogyanját kellene kitalálni. Próbált figyelmen kívül hagyni, kizökkenteni valamivel. Más hangnem, persze nem ordibálós, mondjuk kíváncsi, meglepett vagy akármi. Kérdezz tőle teljesen nem odaillőt. Vagy hogy mi a probléma mondja el, te is, keressetek közös utat viccesen Stb.

Kitartást! :)

Szerintem kötél idegek kellenek a dackorszakhoz. Az én fiam is egy kisangyal volt, aztán 2-2,5 éves korától jött a dackorszak. (és a nemalvos kistesó is ekkor született) Én bevallom, volt hogy ordítottam, mire rájöttem, hogy mit kell tenni.

Ami bejött: Gyors figyelem elterelés. Ha ez nem jön be, nagylevegő és hagyni, hogy kitombolja magát. A hiszti tárgyát még véletlenül sem megadni. Van, hogy nem bírom sokáig és elszakad a cérna, de egyre ritkábban fordul elő. Most már 3,5 éves, valamennyivel jobb a helyzet, általában szépen megbeszélünk mindent. Viszont van olyan, hogy rajta van az 5 perc, de most pl. ez a ne arra menjünk, hanem erre, majd mikor odaértünk, földhöz vágja magát és üvőltve bömböli, hogy mégsem erre gondolta. Nos, most azt csináltam, hogy vettem egy zacskó gumicukrot (a kedvence, és ritkán kap, mert én viszont nem örülök, ha ilyet eszik) és elővettem. És azt mondtam neki, ha hisztizik, akkor megeszek egy szemet az övéből. 2 napja tart a "terror" még nem akarom elkiabálni, de ha ez bejön, akkor maradok ennél a módszernél.

Nem tudom. Mára játszóteret terveztem délelőttre. Mostanra öltözött át a 3éves lányom. 2évesen dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy teljesen egyedül(bugyit kellett a kezébe adni egyedül, mert azt nem tudta felvenni jól egyedül) fel-le öltözött, most rosszabb egy újszülöttnél, mert az olyan picit pikk pakk felöltözteted, mert ott marad ahová leteszed, de ő faképnél hagy akár pucéran is:D

És 9óta mostanra jutottunk el oda, hogy hajlandó volt nekiállni felállni a ruháiról amit kikészítettem neki.

4,5éves fiam már kezdi elhagyni a dacoskodást, egyre simábban megy vele minden, már csak 10szer kell valamit kérni a 100helyett. Kitartást egyszer ennek is vége lesz.

Nyugodtan átvészelni? :) SEHOGY.

DE: nyugodtnak TŰNVE igen- és ez a lényeg, hogy ne lássa rajtad, hogy a határokat feszegeti.

Tudom, elsőre ciki lehet pl. az állatkertes sztori is, de ne aggódj, mindenki, akinek van/volt ilyen idős gyereke az már átélt hasonlót legalább egyszer (az is, aki azt hazudja, hogy sohasem :)

Verni, rángatni, megalázni nem szabad, hatástalan is és embertelen is. Ettől nem oldódik meg.

Nekem amik bejöttek (hogy mikor mi, hát az jó kérdés- teljesen véletlenszerűen):

- a legnagyobb fetrengős hiszti között elkezdtem jó hangosan énekelni a Kicsi krokodil című számot (nekem is jó, énekelve nem lehet felrobbanni :)- annyira meglepő volt neki, hogy elhallgatott- persze túl sokszor hatását veszti

- ugyanilyen lehet pl. a közeli taps vagy az arcába fújás vagy valami más hasonló figyelemfelkeltő zaj

- ha olyan helyen történik, ahol meg tudod oldani, hogy ne történjen baleset, ne vesszen el (pl. otthon) akkor simán lépj át rajta, nyugodt hangon mondjad neki, hogy várod a másik helyiségben a nyugodt, mosolygós kislányodat (tudom, durvának tűnik elsőre, de tudd biztosan, hogy NINCS BAJA a gyereknek, szándékosan és NEKED csinálja a fesztivált- ha megtapasztalja, hogy belőled semmilyen hatást nem vált ki, sőt még ott is hagyod és nincs közönség, akkor majd nézelődik, hüppög és abbahagyja)

- esetleg elkezdheted szólongatni hogy X-ecske (kislány neve), hol vagy? hová tűntél? nem talállak sehol, merre vagy? Itt van helyetted egy hisztizős kislány, de ő biztosan nem az én mosolygós, kedves kislányom- hol vagy, gyere elő... stb.- Az én kisfiam ilyenkor tüsténkedett, hogy bizony ott van ám ő :)

- büntisarok, büntiszék: nem rázárni csak kiemelni a szituból. Felveszed, elmagyarázod neki normális hangon, hogy ez nem jó, amit csinál és leülteted a székre vagy beküldöd a szobájába vagy egy erre kijelölt helyiségbe (nem sötétbe, nem bezárva)- ha ki akar jönni ordítva, hisztizve, akkor leguggolsz, elmondod, hogy kijöhet, ha már lenyugodott, visszateszed, visszakíséred

Nyilvános helyen nekem az jött még be, ha a fentiek egyike sem, hogy otthagyom a bevásárlást, állatkeretet stb. Elmondom, hogy 3ig számolok, ha nem hagyja abba, akkor a VISELKEDÉSE MIATT, a hiszti miatt sajnos haza kell mennünk azonnal. És akkor következetesen be is tartani. Nem érdekel a belépőjegy ára, nem érdekel a vásárlás- igenis elindulunk és hazáig meg sem állunk.

Az még fontos szerintem, hogy ha lenyugodott, odajön- akkor fel kell venni, meg kell szeretni, ne éreztesd vele a haragodat, dühödet (ez az egész neki is tehetetlenség, rossz)- puszild meg, örülj neki, hogy visszaváltozott jókislánnyá, szeretgesd meg, mondd el, hogy miért nem jó ez a viselkedés és ne kattogj rajta sokáig. Hagyd, hogy menjen minden a maga útján, a szokott módon.

Ha elég következetes vagy, akkor egyre csökken a hiszti ideje is, rá fog jönni, hogy ezzel nem ér el semmit- és ez a cél.

Nem kell megadni neki a követelőzés tárgyát, nagyon nem. Az csak olaj a tűzre, mert látja, hogy van az a fetrengés, amire te megtörsz.

Gondolj arra, hogy te vagy a felnőtt, neked kell nyugodtabbnak, előrelátobbnak és okosabbnak lenned- nem szabad látnia, hogy felhúz.

(ha ki vagy belül, akkor menj ki a teraszra és ott mondj egy cifrát vagy számolj hangosan 100ig vagy menj be a wc-be és ülj ott 2 percig, de ne lássa, hogy ezzel a hisztivel hatalma van feletted :))

kitartást, ált. 4 éves kor környékére már lecseng.

Az én fiam 4,5 éves, nála most jött elő pár hónapja ez a földhöz vágom magam, ha nem az van, amit én akarok... vagy óriási hiszti, mert nem akar valahova menni.

Pedig hogy örültem, hogy a mi életünkből kimaradt a dackorszak... Sajna nem, csak csúszott.

Nála az válik be, hogy nem veszem tudomásul a hisztijét, vagy pedig "elkezdem keresni". Ez utóbbi nagyon tetszik neki, rögtön kizökkenti a hisztiből.

Pl. sétáltunk a múltkor, gyerek, apa és én. Fiúnk elkezdett hisztizni, ordítva, hogy ő márpedig nem akar jönni (már az út felét megtettük, ahova indultunk). Az apjával beszélgettünk, gyerek üvölt. Erre elkezdtem mondogatni, hogy Hol vagy kisfiam? Pistike hol vagy? (fogtam közben a kezét) Megkérdeztem az apját is: Otthon hagytuk a gyereket? Nem láttad valahol?

Erre abbahagyta az ordítást, és elkezdett nevetni, hogy De anya én itt vagyok!

Átérzem, mi már átestünk rajta, de voltak szép helyzetek...Nekem leginkább ezek váltak be:

- egyáltalán nem törődni a hisztivel, kb. látványosan keresztül nézni a gyereken, ha látja, hogy nem ér el vele semmit, hamar abba hagyja

- ha olyan helyen van, ahol nem érheti baleset, egy szó nélkül továbbmenni, hidd el, kb. azonnal utánad rohan

- megmondani, hogyha nem hagyja abba, akkor azonnal haza mentek/abbahagyjátok a játékot stb.

- figyelem elterelés: elkezdeni énekelni, mutatni valami izgalmasat a közelben, mesét mondani stb.

- nem szándékosan, de nevetni...mert rám már néha kínomban rámtört a nevetés, és ezen annyira meglepődött, hogy rögtön abbahagyta