Megütöttem a párom kislányát. Nagyon szégyellem magam miatta, de nem tudom, mi mást tehettem volna. Hogyan kellett volna kezelni a helyzetet?

Megnyugtatlak, totálisan helyes volt abban a pillanatban a pofon, egy percig ne zavarjon ez!

Na igen a többi már nehéz ügy, a pszichológia nem olyan, mint az autószerelés, hogy elviszed és hopp lesz megoldás. (Gyakran még profi műszerésznek is nehéz egy TVben megtalálni a hibát, pedig az csak egy primitív gép, nemhogy az emberi psziché esetén a pszichológusnak...)

Hát, én azt mondanám, hogy rá kell feküdni kicsit a témára, esetleg pszichiáternek is megmutatni, meg kikérni több szakember véleményét, hogy mit tegyetek most!

Én is gyerekekkel foglalkozom és a párom is. A pofon szerintem szükségszerű volt, és nem szabad, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen, mert a végén még Te fogsz pszichológushoz kerülni. Egész egyszerűen a lehető legjobbat tetted. (Gondolj bele, senki sem szereti, ha a gyerekétől vért vesznek, ha van egy súlyos betegsége, mégis meg kell tennie, mert ez a helyes!) Néha fájdalmat okozunk, hogy hosszú távon jobb legyen a helyzet. Ezt bizony a nevelés része.

A "hogy ki mondhatta neki" kérdést én nem erőltetném, mert csak a felnőttek között fog majd gyanakvást, üldözési mániát kiváltani. A gyerekek nem hülyék, felszednek ezt - azt, kombinálnak és végül hihetetlenül velős vagy vicces dolgot is összeszedhetnek. Most ez jött ki. Nagyobb probléma, hogy nem tudod, mit kellene ezután tenni, mert félted a leendő gyerekedet. Ha látványosan távolodsz, költözöl, kerülöd, csak megerősíted, hogy valóban veszélyes rá a kis jövevény.

Gyerekbántalmazás: másfél évtizede tanítok, és 3 évet mellette lakásotthonban (a nevelőotthon mai neve) húztam le másodállásba. Könnyen lehet tüntetni, meg okosakat beszélni a pofonokról, meg az ENSZ tüntetésekről, de higgyétek el, hatalmas különbségek vannak a gyerekbántalmazások (volt olyan gyerek, akit szó szerint mentettek a részeges kábszeres szülők kezei közül), a jó időben kapott szülői/nevelői/pedagógusi pofon és sajnos az időben el nem csattant "szabadelvűségre fogott" pofon között (26 lakóotthonos gyerekem közül 21 ezért került be az otthonba, lett bűnöző, 4 jogerősen elítélve, 7 ügye folyamatban).

Mentettél egy életet a hasadban, ez megér egy pofont. Bocsánat a rózsaszín álom rombolásáért! :)

A gyereknek szakember kell! Nem óvodapszichológus, hanem komolyabb. Ez a reakció még féltékenység esetén sem normális. Gyakorlatilag kontrollvesztett állapotba került, aminek oka van. Az adott helyzetben helyesen cselekedtél, mert ebből a sokkállapotból ki kellett mozdítani.

Arra kérlek, hogy ne rá haragudj, mert ő csak egy gyerek nem szándékosan viselkedett így. Nekem gyanús, hogy traumatizálták ezt a kislányt, az okot igazságügyi pszichológus szakértő derítse ki ne ti. Egy alkalom nem alkalom a pszichológusnál és az óvodapszichológusnak az ilyen esetekre nincsen kiképzése. Nála is a szorongás miatt fagyott le. Vannak szakmai eszközök, amivel ki lehet deríteni az okokat. Ha szakember kell, tudok ajánlani.

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, mert az adott szituban ezt kellett tenni, nem okoztál vele kárt neki.

Egy szintén pszichológus

Fú, de kemény egy történet, pláne a további részletekkel, válaszokkal - engem is nagyon érdekel, hogy mi lett azután, pláne, hogy már hány ev telt el azóta... Legalább ha privátban megírnád, megköszönném.

És én is azt mondom (a végletekig ütésellenes, a gyerekpszichológia iránt érdeklődő óvónőként), hogy a #12-es válaszoló a fogalmazta meg a legjobban: néha egy nem pofon nagyobb károkat okoz, mint egy pofon. Ez ugyanaz a példa, mint hogy érdekes módon az én kedvenc tanítónénim általánosban lekevert néha egy-egy taslit egy-egy kekeckedőnek, még nekem is, és ennek ellenére is a legkedvencebb tanárom maradt mindig is. És nem hiszem, hogy a mazochista hajlamai miatt, hanem mert semmiből sem jó a szélsőségesség, így a soha pofon sem. És persze itt nehéz nagyon megmondani, hogy hol az ésszerű határ az elfogadható tasli és a bántalmazott gyerek kategóriája között... (és ezért, ha már választani kell, akkor tényleg inkább soha pofon, mint néha, de ebben a fenti helyzetben ez teljesen jóváhagyható).

Remélem, nem ment a kapcsolatotok rovására, akár a férjeddel, és remélem, azóta a baba már egész kisgyerek! :)