Hogyan tudnám "elfelejtetni" a 2 éves fiammal, hogy rácsaptam a kezére? Nagyon szégyellem magam és nem fordulhat elő többször. Nem akarom, hogy féljen tőlem.
Úgy történt hogy egymilliószor kértem már,hogy ne dobja meg a kistesót(3hós)fejbe a labdával,és csakazértis megcsinálta a kicsi persze üvöltött.:(
Idegességemben rácsaptam a nagy kezére,de jó erősen sikerülhetett,mert még nekem is fájt.:(
Azóta ha kezébe veszi a labdát,mindig rámnéz olyan félősen..:(( Megjegyezte az ütést és mostmár én leszek a "gonosz anya" a számára?
Amúgy érdekes mód sírt utána egy kicsit(az ütés után) majd teljesen megjavult,abbahagyta az addigi hisztit és szépen eljátszott nyugisan...
Kicsit fáradt is vagyok már,mert nincs segítségem és felváltva ébrednek éjjel,nappal pedig a nagy már nem alszik.Tudom ez nem mentség,hisz én vagyok a felnőtt:(
Köszönöm a válaszokat , igazatok is van, csak nem akarom, hogy én legyek az akitől majd tart meg fél, nehogy odacsapjak..
de tényleg azt láttam, hogy utána a "helyére kerültek" a dolgok nála és eszébe se jutott "rosszalkodni". Olyan, mintha szinte ki akarta volna kényszeríteni,hogy mutassam meg hol a határ.
Csakhát akkor is pici még és nem vagyok híve az ütésnek..:( Egyébként azt alkalmazom, hogy ha nagyon dilis,félrevonulhat a szobájába és kijöhet,ha lehiggadt.
Aztán ez is hol bejön, hol nem.
Köszönöm a válaszokat!
Én se vagyok a "keményebb" stílusú anyukák közül való. De muszáj valami határt húzni, tényleg. Tudom, mennyire szeretné a gyerekem, amit akar, de tudom, hogy ezzel magamnak is és nekik teszek jót és hálásak lesznek érte. Nem ütöm-vágom őket, de bizony ha kell, szigorúbban odaszólok és ha muszáj, elviszem őket a helyszínről. Ez van, ez a szülői hivatás.
Tényleg ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásod.
Lesznek még keményebb helyzetek is.
Én 2-3 naponta elfenekelem a gyereket, naés? Imádjuk egymást, ha sír, én is siratom.
Ha rosszat csinál a gyerek, és tudja is azt, akkor retorzió kell mindenképpen. Különben folyamatosan átlépi a határokat.
> de ha mutatja, beszélj vele rólla, hogy miért kapta! Akár mások előtt is,
Én mások előtt sosem szidtam le/fenekeltem el a gyerekem...mindig félrevonultam vele. Az én ösztönöm ezt súgta, hogy nem jó a nyilvános "megaláztatás".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!