Mit csináljak vele hogy már végre megcsinálja amit kérek?

mennyi idős?

nyilván a kiabálás, a verés nem megoldás, ezt láthatod is, de remélem enélkül is tudod

teljesen más oldalról kell megközelíteni a problémát

megold valamit, hogy üvöltözöl? A gyerek elpakolt? Te jobban érzed magad tőle?

Nem csak csokival lehet jutalmazni a gyereket, de nevelő az is, ha észreveszed, ha éppen önálló, és lehet a jutalom egy eltúlzottan lelkes dícséret ("jaj de nagy vagy már! büszke vagyok rád.") vagy választhat két zokni közül vagy hogy hozhatja a kezében a saját kis játékát az úton megmutatni az oviba.

Időnyerő az is, ha már este minden ki van készítve ill. állandó kakukkosóraként figyelmezteteted, hogy most melyik öltözési/készülődési fázis következik.

Persze azért sokszor csak a szigor és az öltöztetés használ.

Ha meg állandóan ez a program nálatok, akkor valószínűleg több időt kéne szánni a reggeli öltözésre és hamarabb kelni egy negyed órával.

"Nem engedi hogy öltöztessem abból is csak a hiszti van." Na itt a gond. Muszáj megértenie, hogy ha nem öltötzik, akkor te fogod felöltöztetni. Mégsem maradhatsz azért otthon, mert a gyerek nem akar fölöltözni, és azt sem engedi, hogy felöltöztesd! Én nem vagyok a drákói szigor híve (de a liberális nevelésé sem), de szerintem itt bizony tényleg szigor kell.

Hasonló szituban mi mindig utólag meg szoktuk beszélni, hogy milyen jó lett volna ugyanezt hiszti nélkül megcsinálni, és ilyenkor tényleg érzem, hogy belátja, és megígéri, hogy máskor nem hisztizik. Azért négyévesen ennek már el kellene kezdődni rendeződni.

Akkor talán valami "feszítettebb" napirend kellene, ami nem csak rá, hanem rád is ösztönzőleg hat.

Ha az én 3 és fél évesemből indulok ki: Reggel oviba (és munkába) muszáj pikk-pakk összekapni magunkat és olajozottan megy is - ébredéstől 20 perc alatt mindenki elkészül.

De ha nem sietünk sehová - pl. hétvégén - és ezt tudja, akkor bizony hiába is várnám, hogy ne jusson eszébe ezer más dolog az öltözködés helyett. Még akkor is, ha egy számára kedves programra igyekszünk (a bolt nagyon nem az). Ilyenkor persze megy először a huncutkodás utána meg hiszti, aztán megelégelem és csakazértis öltöztetem fapofával - de mire kikerülünk az ajtón már 99%-ban elfelejti otthoni sok fontos dolgát és vidáman menetel mellettem.

Azért persze előfordult, hogy lazára vettem, mert épp mindegy volt és sehogy sem indultunk el végül a játszótérre - emlegettük is utána napokig a tanulságot, hogy "mire leértünk, már sötét volt és nem voltak ott a barátaink és milyen kár, hogy nem indultunk időben..." (De ugyanez jól alkalmazható és pár napig hatásos nálunk pl. "ha hamarabb jöttél volna a fürdeni, mondanék még egy mesét, de sajnos most már alvásidő van" helyzetben is.)

Összepakolás meg: addig nincs mással játék, amíg össze nem pakolta az előzőt, de azért általában segítek és közben dícsérem. Ha előfordul, hogy elkobzok valamit, az jól láthatóan csücsül a szekrény tetején, amíg valami alkalmas időben jutalomként lekerülhet.