Ti is érzitek néha nehéznek a gyermeknevelést ha igen miért?

Leszögezném, hogy bár zombi-módban leledzek 3,5 éve, semmiért nem cserélném el az életemet..:-))

A lányunk 3,5 éves, és hát sztem olyan hogy dackor vége nincs. 2,5 éves kora óta 2 lehetőségem van:

1., nyervog egész nap, és mindenben ellenáll=estére +20 ősz hajszál+állkapocsgörcs az idegtől

2., olyan mint a tünemény, de rámcuppan, és egész nap Anya, anya, nézd, anya, gyere anya...=estére +20 ősz hajszál+állkapocsgörcs az idegtől

és ami viszont tőle független, és nehéznek érzem, izgulok, szorongok tőle: a felelősség, és hogy vajon jól csinálom-e..ez elég nagy súllyal tud rám nehezedni néha...

Mi zajlik le bennem?

Ha nyervog/anya-anya-anya-, és már meghallom, hogy anya, összerezzenek(kb. du.15-16 körül jön ez), olyankor megpróbálom kicsit az agyamból kizárni, mert úgy érzem már nem bírom tovább, nincs 1 nyamvadt saját gondolatom se. szóval olyankor lelkifurdim van, mert bekapcsolom a tv-t, hogy lepattintsam magamról..konkrétan ezt gondolom: hagyj békén végre már egy kicsit!-és ettől állati rosszul érzem magam..pedig imádom, de képtelen vagyok reggel 7-től, este 21h-ig csakis őrá figyelni, könyörögni mindenért, sétálni, főzni, rajzolni, dolgozni, játszani, bevásárolni, áh...nem megy egyszerre nekem ez mind..:((

Ami "jó", hogy mikor dolgozom este is, és a férjem van a lányunkkal, akkor még rosszabb zombi-kinézetű estére, mint én...:-)) pedig ő csak du. fél4-este 8-ig van vele, de őt is kiszipolyozza... :DD

Sziasztok! En most 22.hetes vagyok! Sokszor gondolok ra barcsak kulon tudnank menni egy kis lakasba! Parom napi 12 orat dolgozik, teljesen egyedul lennek picivel! De ezeket a sorokat olvasva talan megis jobb hogy itt maradtunk nagyiekkal!

Ennyire nehez lenne a gyermekneveles?

Mi nem terveztuk a babat de elvetetni nemakartam semmikeppen.

11 vagyok,

én is köszi, mert bár tudom, hogy vagyunk páran így, de nagyon jó érzés elírva látni, hogy nem csak én vagyok ilyen..:/

Kedves 22 hetes kismama!

Nagyon nehéz, tököd kivan, fáradt vagy, és szottyadt, ha egyedül vagy az a full-gáz sztem :(((, minden tiszteletem az egyedülálló szülőké!!!, ha férjjel vagy akkor azért, mert nem tud ő sem pihenni, nincs közös idő, vagy csak minimális, nagyon résen kell légy, hogy a kapcsolat ne csorbuljon, hanem átalakuljon egy szeretettel teli, egymást támogató kapoccsá, nálunk az első 1,5év volt durcás, mire rájöttünk, hogy nem egymás ellen vagyunk, hanem egymásért, és csak együtt lesz könnyebb..:-))

Ha nagyszülőkkel akkor azért...ebben nem vagyok képben...

Én eléggé hullámzok, de. még kivagyok, majd estére nem is tudom, hogy reggel min bőgtem, mert olyan boldog vagyok, mikor összebújunk, és megfogja a kezem...Csak tudd, hogy van nagyon sok nehéz nap, kialvatlanság, köldökcsonk, láz, szoptatás, hasfájás, vagy épp fog, vagy simán virus, és másnap nem bírsz felkelni, de muszáj, és úszik a lakás, és nincs vásárlás, és miből főzzek, le kéne menni, de a gyerek ordít, mert rühelli az öltözést, hát még a sorban állást, és nincs időd magadra, és majd biztos ha visszamegyek dolgozni akkor jobb lesz, de nem mert mindig-mindig jön vmi más, amit meg kell oldani, amin lehet aggódni, rágódni, pelusról le-, oviba beszoktatás, és még én sem tudom hol a vége, mert még csak 3,5 (úúúristen már 3,5?????, hisz most született!!!!) de nem dönthettetek volna jobban, mint hogy megtartottátok...:-)) ez az élet értelme tényleg, és bármilyen nehéz, akkoris gyönyörű..:-))

+1 tipp:

Ne csak ilyen kiborulós kérdéseket olvass, hanem a másik oldalt is! :)))

Neha van olyan erzesem hogy a nagyszulokkel nehezebb lessz mint a babával, de sajnos nem vagyunk abban a helyzetben hogy kulon lakasba menjunk!

Tudom hogy iszonyu nehez lessz, soraitokbol itelve nehezebb mint gondoltam, de szerintem ennek ellenere egyikőtök sem banta meg hogy vilagra hozta gyermeket, ugye?

Szerintem minden anya ugy gondolja ahogy en, mert en nem fogok lemondani valamirol ami gyonyoru lehet, csakmert egyben nehez is!

Ugye ti is igy gondoljatok?

22hkm

Igen, én mindenképp így gondolom! :-)

ami még dob a latba, hogy én pl. már jóval 30 fölött vagyok, így az energiám, és a türelmem is kevesebb, de Te fiatalnak tűnsz...:-)) vhogy érzem az írásodból..:-))

Nem lesz gond, ne félj, a jó több, mint a rossz!!!

A gyereknek meg ha a nagyszülők kicsit is jobbak az ördögnél, az a jó, ha sokan vannak körülötte...

Ha jól vagytok a nagyival, papával, akkor beszélgessetek ezekről előre..persze biztos lesznek a nagy korkülönbség miatt elvbeli összetűzések, de ha felállítjátok jól a határokat, akkor nem lesz nagy baj.

ha meg olyan tipus vagy, aki szívesen veszi, ha kicsit irányítják, mert ilyen is van, akkor meg egyenesen áldás lehet egy gondoskodó nagymama...:-) Hát még egy papa, aki eltoligálja a szundító kicsidet, míg Te alszol egyet...:))

Igen, jol latod, fiatal vagyok, 23 eves :)

De en igy oszinten bevallom, ha meg lett volna az anyagi hatterem, en mar 18 evesen bevallaltam volna egy babat! En soha nem voltam az a bulizos tipus mint a tobbi fiatal! En inkabb az a konyvolvasos tipus vagyok, aki ha ki akar kapcsolni inkabb a folyopartra megy setalni!

Nagyon nagy kar, hogy ilyen vilagot kell elnunk, ahol nincs munka! Sajnos amikor teherbe estem az elott 3 honappal rugtak ki munkabol es azert vagyunk ilyen istentelen helyzetben! Szuleim segitenek, de en sajat erombol szeretnem felnevelni a kislanyom! Csak olyan nehez