Van olyan, aki olyan nehéznek érzi/érezte a csecsemőkort, hogy kifejezetten emiatt - és nem a gyerekvárás nehézségei, szülés, dackorszak, anyagiak, saját kora - miatt nem vállal több gyereket?

Igaz, nekünk már kettő van, de jórészt a csecsemőkor miatt nem szeretnénk még egy jó darabig többet, pedig eredetileg 3-4 gyereket terveztünk. A másodiknál már főleg nehezen viseltem az éjszakázást, a kötöttséget. Már ő is 1,5 éves, végre nem szopizik, önállóbb egy kicsit, többé-kevésbé alszik éjszaka, és egyetlen porcikám sem kívánja újra kezdeni.

Bár a lehetőséget nem zárjuk ki, lehet, hogy 4-5 év múlva már halványodni fognak az emlékek, és akkor vállalunk még babát, szerencsére fiatalok vagyunk még, ráérünk.

Párommal megromlott a kapcsolatom, távolabb dolgozik, van, hogy 1héten csak 1-2napot van itthon, de akkor is képes kimenni a haverjaival. Egyedül vagyok, van nap amikor még zuhanyozni sem tudok. Az én fejemen van a gyerek, a lakás, a kutya...és semmi segítségem nincs, mert párom szülei nem adják fel a kényelmüket és nem segítenek, inkább otthon neteznek.

Párom akar még gyereket, de én nem. Ezt a helyzetet is alig bírom...félek, hogy akkor mind2 gyerek megsínylené, mert egy idegroncs lennék.

Nem így képzeltem el az életemet, hanem egy meseszép baba-gyerekkort álmodtam meg a kishercegnőmnek, és nemtudom neki ezt megadni, mert sok a stressz. :(