Hogy tudnám jobban elfogadni párom gyerekeit?

Nem mindenkinek ilyen rossz: van, aki imádja a gyerekeket.

Megértelek téged is: magadhoz akarod kötni a párod - és úgy érzed, a gyerekek ehhez útban vannak. A legtöbb nő ezért szül gyorsan gyereket - főleg, ha a párjának ez már nem az első házassága. Az állatvilágban az is gyakori, hogy a 'házasság' az előző gyerekek legyilkolásával kezdődik.

Azért én azt mondanám, hogy ennél neked legyen több eszed. Gondolj arra, hogy a gyerekek felerészben azonosak a párodddal! Ha őt szereted - a fele a gyerekekben is megvan!

Próbálj meg jól kijönni velük. Nyilván az anyjukkal sem jönnek ki 100%-ig - és ezt neked sem kell. Oldjátok meg együtt a problémákat, a lehető legjobban!

Helló

nekem teljesen uez a problémám. Sajnos nem tudok rá megoldást, csak együttérzek veled. DE hátha idetéved valaki aki majd tud okosat mondani. Ezek a gyerekek is borzasztó rosszak, de istennek hála 1000 km-re vannak tőlünk. Az annyuk tehet róla, hogy ilyen borzasztó neveletlen kölykök, és a párom az alatt a néhány nap alatt nem sokat tud rajtuk nevelni. Ronda dolog ilyet mondani, de ki nem állhatom őket :( .......

Helló, megint én vagyok. Az biztos benne van, hogy te is szeretnél gyereket, aztán arra gondolsz, hogy ők is ott vannak.. teljes értem, hogy mire gondolsz mit érzel, de én sem tudom ezt megmagyarázni, csak hogy van három kölyök, akikhez nekem semmi közöm, neveletlenek, annyira, hogy legalább két heti magánzárkát érdemelnének, és mégis jó pofát kell vágnom. Képzeld mikor legutóbb megemlítettem, hogy jó volna, ha az apjuknak boldog névnapot kívánnának, úgy néztek, mintha azt mondtam volna, hogy idén nem lesz karácsony :S:S:S

Közben, ők a legdrágább ajándékokat elvárják karácsonyra névnapra stb...Csakhogy szerencsére én észen szoktam lenni..

Szia!

Az én páromnak egy 2,5 éves kislánya van. fél éves volt a gyerkőc, mikor szétmentek és mi összekerültünk. Én imádom a kislányt és Ő is engem.. De ettől függetlebnül nem könnyű helyzet. Nekem is mindig eszembe jut,. h Őt szerelemből "csinálták" stb. és én elvettem tőle az apukáját. Mi is szeretnénk már közös babát és ilyenkor pláne rosszul érzem magam.

Szerintem próbáld meg magad függetleníteni az anyjuktól. Tudom nem könnyű. nekem sem az, főleg, h sokmindent máskép csinálnék a kislánnyal. Fogadd el a gyerekeket úgy, h Ők a párod gyerekei és szeresd őket. a gondolatokat meg űzd el azzal, h Ők is elfogadtak téged és szeretnek.

Utolsó válaszoló vagyok.

Furi, de én sokszor várom, h a kislány nálunk aludjon. Jól érzni magát nálunk és a párom is boldog ilyenkor. mikor látja, h elszontyolodok, mindig megnyugtat, h nekünk is lesz hamarosan.

Szeritnem egy férfinek sem könnyebb a helyzete. Hisz ha szereti a gyerekeit, akkor nagyon tud neki hiányozni és talán még jobban vágyik egy közös babára, ahol , akinél minden mozzanatanál ott lehet, főleg akkor és ott aminél az előző kapcsolatból született gyerekeknél kimaradt.

Szia!Én úgy mentem férjhez, hogy a páromnak már volt 3 gyereke, azűta van két közös is.Az övéi 21, 11, és 9 évesek, a 2 nagy lány, a kicsi fiú, a közösek 31, és 7 hónaposak, egy lány és egy fiú.Én úgy gondolkodom, ha olyat választok páromul akinek már vannak gyerekei, kutya kötelességem elfogadni. és ugyanúgy gondoskodni Róluk mint a sajátjaimról.Amúgy a párom 3 gyereke is 2 kapcsolatból született, a két kisebb az ésestestvér.Én imádom Őket, a nagy olyan mintha a hugom lenne, és nagyon jó mikor mindenki együtt van.És nem bánom hogy akkora mennyiségeket főzök mint egy üzemi konyhán, és mindenhol gyerek van amerre nézek:)Egymással is jól kijönnek, mondjuk a legkisebbel még annyira nem, ugye sokmindent nem tudnak Vele még kezdeni.Ha az egyiknek veszek egy pólót, veszek valamit a többinek is.

Na ez most biztos nagyon rózsaszínnek tűnt, de azért idáig el is kellet jutni.

A két kisebb Anyukájától jött el a férjem, mikor összeköltöztünk, az első fél év volt húzós, érthető módon nem kedveltek.Nagyon nem.Én soha nem pedáloztam, egyszerűn csak elfogadtam Őket, és megszerettem. Mondjuk a legnagyobbal jobb a viszony, pl.Ő költözött hozzánk 3 hónapra, amikor a kisfiam megszületett, hogy segítsen nekem.A két kisebbet eléggé befolyásolja az Anyukájuk családja, állandóan telebeszélk a fejüket, szegényeket teljesen összezavarják.Na de ennek is vége lesz egyszer nyilván.

Szerintem próbáld meg magadban picit átértékelni a dolgokat, és inkább pozitív, mint negatív oldalról megközelíteni.Mindenki sokkal jobban fog járni:)

Szia! Nálunk a férjem kislánya 4 éves volt amikor elváltak, és 5 éves, mikor mi összekerültünk. Nekem is nehéz volt. De mindig úgy gondoltam, hogy mivel már a legelején tudtam, hogy van egy lánya, akkor ezt elfogadtam, illetve ennek ellenére is kellett a párom, hát akkor ezután egy szavam sem lehet! Persze voltak nehéz érzéseim nekem is. De ilyenkor mindig azzal hessegettem el őket, hogy az a kislány nem tehet semmiről, arról sem, hogy a világon van, és arról sem, hogy a szülei elváltak. Én sem pedáloztam, és szintén nem mutattam az esetleges "nehéz" érzéseim. Próbáltam őt elfogadni olyannak, amilyen. Ő amúgy is nagyon apás volt. Majd minden megváltozott, mikor megszületett a közös gyerekünk, azóta 2 van. Már tudtam, hogy mit jelent egy szülőnek a gyereke. Tudtam, mit jelent anyának lenni. Mindig azt tartom szem előtt, hogy a kislány ugyanolyan gyereke a férjemnek, mint a mi 2 gyerekünk. Persze valószínű, nem fogom őt soha úgy szeretni, mint a sajátjaimat, de ez nem is várható el szuerintem. A páromnak viszont ő is saját gyereke. Egyébként a kislány átlagos természet, de volt egy-egy nehéz pillanat, ami minden gyereknél előfordul. Csak az ember a saját gyerekének jobban tolerálja a dolgait. De nem az én dolgom megnevelni, nem velünk lakik, és nem én vagyok az anyja. Az apukája pedig egy pár nap alatt nem is fogja tudni. Viszont az borzasztóan jól esett, mikor a mi gyerekeinket nem féltestvérének mondja mások előtt, hanem testvérének. Jól kijönnek egymással, szereti őket. És itt a lényeg. Elfogadtuk egymást kölcsönösen. Most 10 éves.

Összegezve, én azt mondom: nehéz dolog, de ha már az elején elfogadtad a tényt, hogy vannak, akkor ezután már ( hogy is mondjam) ne legyen ellenvetésed. És erre nagyon igaz, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz. Hisz senkit nem lehet választás elé állítani, hogy "én, vagy a gyerekei". De persze tudom, hogy te ilyet nem is gondoltál, az írásodból úgy tűnik. Csak hallottam már ilyen esetről is, elég szomorú...

Igaza van az előttem szólónak, a gyerekek félig a párod. Ez legyen a szemed előtt, talán könnyebb lesz. De ha megérkezik a közös baba, meglátod, mindjárt másként látod az egészet.