Aki elhalmozza a gyerekeit karácsonykor az vmit kompenzál? Olyan furcsán viselkedik a legjobb barátnőm (mindketten anyukák vagyunk). Bővebben lent.

nem biztos hogy kompenzál, és nem is gondolom hogy azért teszi hogy mást irritáljon ezzel, lehet hogy csak annyi az egész, hogy ő így látja jónak, és neki ez örömet okoz

az én anyukám is mindig elhalmozott karácsonykor ajándékkal, emlékszem, tele volt a fa alja csomagokkal, és én annyira boldog voltam :D

Szerintem kompenzál - egyrészt. Másrészt a szokásos "jómagyar" hozzállás, hogy "megmutatjuk, nekünk mennyivel jobb". Én is ismerek ilyet. Semmi tudatosság nincs benne. Azt hiszi, hiheti, hogy a sok játékkal valamit pótolhat náluk, amit a gyerekek tudat alatt tőle várnak el. Mi sem vagyunk csórók, de nem az ajándék mennyiségén és árán múlik a hangulat. Tudod, azok a karácsonyok, amiket ők élnek meg, értéktelenek érzelmi szempontból. Nekik erről szól. Nektek meg A KARÁCSONYRÓL. A SZERETETRŐL. :) Ne frusztráld magad. Kár lenne. Ne találkozz vele karácsony előtt, bár utána még hallgathatod majd tőle a hasonló szintű élményeket. Boldogan mesélj neki arról, hogy soha ilyen jól nem érzetétek magatokat együtt a családdal, hogy rengeteget nevettettek, hogy a férjed (vagy Te) milyen jót játszott a gyerek x játékával. Érezze, hogy bensőséges családi idillt mi határozza meg. :)

Ne foglalkozz most vele. Kívánj nekik jelképesen békés ünnepeket, esetleg lepd meg őket vmi kedves dologgal. Ő a nagy készülődésben valószínűleg el fog feledkezni ugyanerről. :)

Ne görcsölj, ne hagyd magad, ne legyen szorongásod. Ez az ünnep a családé. :)

Áldott Karácsonyt!

Utóbbi vagyok. Nekem is van ilyen ismerősöm, ezért ismerem ezt a jelenséget. A kérdezőnek jogos lehet a kérdése, az érzése. Ezért írtam, amit írtam. E mellett a fentiekkel is egyet értek.

De érdemes elgondolkodni ezen a jelenségen. Tényleg.

Te ne is versengj vele. Már ha erre gondoltál. Felesleges.

Én örülök, hogy az én kismama-barátnőm hasonló kaliberű, mint én, hasonló anyagi helyzetben, egykorú gyerekkel, szinte azonos elvekkel. Tudom, hogy ritka dolog, de 3 hónapos a kapcsolat, mégis mindent őszintén megbeszélünk, de nem kritizáljuk a másikat. 10 év van köztünk, és nem érezzük.

Egyszer én is elszálltam, amikor valamiről nagyobb lendülettel zengtem ódákat, aztán kapcsoltam, és abbahagytam, mert tudtam, hogy nem fér bele a kapcsolatunkba a dicsekvés. Szerintem mindene esetben tapintatlan dolog.

Hja, utóbbi-utóbbi voltam. :)