Túlérzékeny vagy zsarnok?

3 éves kislányomról van szó. Szerintem gyakran elviselhetetlen, amit művel. Nyávog, már amikor egyszerűen kérni szeretne vmit, azt is sokszor nyafogva adja elő. Én ettől a falra mászok. Sose bírtam elviselni a nyavalygást :/. Mindig elmondom neki, hogy ha szépen beszél, akkor sokkal szívesebben megteszem amit kér, és szívesebben játszom vele, és a nyafkákat nem szeretik az emberek. Ha rászólunk vmiért (pl most az előbb, hogy a pohárból az innivalóba ne az ujját dugdossa bele és nyalogassa le...), felhúzza az orrát, és nem reagál semmire. Aztán magában beszél suttogva vagy dünnyögve. Máskor meg keservesen sír, ha vmi nem úgy történik, ahogy elképzelte, elzavar, szemtelenkedik.

Apukám szerint ő nagyon-nagyon érzékeny, és ilyenkor meg kell szeretgetni. Nekem inkább úgy tűnik, hogy addig manipulálja (akit lehet ugye...), amíg nem nyalja ki a kis fenekét. Nálam ezt nem szokta elérni, idővel így is megbékél és vidáman csacsog, játszik tovább és ölel meg bújik. Amikor bömböl meg vinnyog, én akkor otthagyom, mert tényleg nagyon bosszantó, és nem tudok attól az érzéstől szabadulni, hogy ezek csak műbalhék, és ha engedünk neki, akkor lesz igazán elkényeztetett hisztis liba később. Persze ettől azért van lelkiismeret furdalásom is. Mit gondoltok erről?