Túlérzékeny anyuka, ez nektek hogy esne (én éppen sírok )?

Egyszerűen nem értem,hogy mi történhetett...legutóljára amikor eljött a kisfiú nem volt itthon a kifiam és elküldte a férjem talán ez miatt sértődött meg,hogy azt hihette,hogy nem szívesen láttjuk .

De máskor is volt,hogy nem volt itthon a kisfiam,akkor átjött többször megnézni,hogy hazaért e már.

Nevetségesnek érzem magam ,hogy emiatt ennyire elkeseredtem ,de annyira sajnálom a kisfiamat aki úgy nézett erre a kisfiúra mint valami bálványra ( a kisfiamnál másfél évvel idősebb) .

Még most miután megtörtént az incidens akkor is azt mondta a kisfiam,hogy ő nem fog haragot tartani ha jön,akkor beengedjük és kész.

Hiába mondtam neki,hogy azért azt feltétlenül jegyezze majd meg,hogy nagyon rosszul esett neki ahogy viselkedett a barátja,hogy pár hete még nap mint nap azt mondja,hogy sosem foglak elhagyni drága barátom,aztán most meg ezt mondja,hogy van új barátja és végeztek egymással.

Idő kérdése és 1000 % ,hogy újra a kapuban fog bebocsátásra várni.

Bár nem kellett volna ,de nem álltam meg válasz nélkül mikor nagy cinikusan ölelgette a másik kisfiút és be-be-be-zett az én fiamnak ,annyit mondtam mikor azt mondta ,hogy nem jön többet,hogy "nem is kell neked többet jönnöd,akkor ennyi volt" ,ezt az ennyi voltot a másfél éves kislányom aki velünk volt még kb háromszor kiabálta visszafelé ahogy távolodtunk el onnan.

Nevetséges vagyok...kétgyerekes anyuka és úgy viselkedeik mint egy gyerek!

"Sokszor volt öngyilkos????"

Igen sajnos 8x ha jól tudom,őszintén szokott beszélni nekem arról az anyuka,hogy sajnos kísérti a depresszió és soha nincsen olyan napja,hogy ha megnyerné a lottóötöst ,akkor annak igazán örülni tudna .

A kisfiáról elérzékenyülve ,nagyon nagy szeretettel szokott beszélni nekem,de a szomszédok hallani vélik,hogy nagyon csúnya hangnemben,csúnya szavakat használva kivetkőzve magából szokott kiabálni vele.A múltkor azt mesélte,hogy már attól bekerült a pszichiátriára,hogy a kisfia reggel véletlenül kiöntötte a kakaót az ágyba amit ő bevitt neki iskola előtt.

Jelenleg is a pszichiátrián van több hete gyógyszerbeállításon ,ez van sajnos,pont azóta nem jön a kisfiú hozzánk,hogy az anyukája ismét kórházba került.

És ezektől a dolgoktól én még sokkal,de sokkal jobban szerettem ezt a kisfiút ,annál mintha normális családi körülményei lettek volna.

MIndig mondta,hogy nálunk milyen nagyon jó,az anyukájának is ezzel dicsekedett,a kedvében jártam,csak egy szavába került,hogy csináljak neki palacsintát,vagy tejberizst amit nagyon szeret :-) .

Együtt jártunk a környékre nagy sétákra ,kirándulni,itt ebédelt,vacsorázott .

Folyton boldogan ölelték egymást a kisfiammal és mindig azt ismételgették,hogy soha nem hagyják el egymást...

Nagyon hálás voltam neki azért az őszintének tűnő szeretetért,kitartásért amit a kisfiam felé mutatott és elfogadásért ,mert az én kisfiam hiperaktív nem mindenkivel értik meg egymást ,éretten tudta kezelni ez a kisfiú a kisfiam viselkedését .

Most újra magára maradt a kisfiam,ahogy egyedül volt ezelőtt a barátság előtt is mindig...nem egykönnyen lesz új barátja :-((( .