Hogy kezelnétek ezt a szituációt a testvérek közt?

azon ne csodálkozz,hogy a nagy nem akar a szobájában egyedül lenni,míg te a kicsivel vagy együtt.Nekem ez fura is,nem is értem

a nagyszobában keríts le egy sarkot,ott legyen a kocsi,ban ilyen babakarám,kis kerítés,ez nem olyan,mint a járóka.ott szabadon mozoghat a kicsi a babajátékokkal,a nagy meg kívül a nagyfiús játékokkal,és te együtt leszel mindkettővel

Nálunk is ez a helyzet, sőt még rosszabb, mert a nagyobbik fiam is csak 3 éves, a kicsi 1 éves. Dúl a testvérféltékenység, a nagy ki akar sajátítani, a kicsi fél a nagytól. A nagy soha az életben nem játszott egyedül a szobájában, így szinte minden játék a nappaliban van. Sok a veszekedés, de már látom a fényt az alagút végén. A kicsi már kezdi megtanulni, hogyan védje meg magát, és (ha nem piszkálják) szépen eljátszik egyedül. Napközben, míg a nagy oviban van, a kicsivel van időm játszani, este pedig, ha a kicsi már korábban elalszik, van egy kis időm a nagyra.

Beszélgettem nemrég egy pszichológussal, és olvastam is a témáról, leírom, mi lehet szerintem a megoldás.

A nagyobbik fiammal sokat beszélgetek a kicsiről, miket tud már csinálni, hogyan kell rá vigyázni, melyik játék nem neki való és miért. Ha a nagy mégis elővesz egy nem kicsiknek való játékot, az az ő döntése, ha tönkreteszi a kicsi (ami egyre ritkább szerencsére), az ő baja. Én szólok neki, aztán ha pórul jár, akkor megtanulja a leckét.

A legó (Duplo) eredetileg a nagyé, de most már közös lett, a kicsi néha szétszedi, amit a nagy épít, ilyenkor segítek neki (vagy a férjem) újraépíteni, és mindig mondom neki, hogy nem baj, most majd még szebbet építünk, a legóban az a jó, hogy mindig szét lehet szedni, és újat lehet építeni (nem is baj, ha szétszedi a kicsi, legalább nem áll ott fél évig ugyanaz a garázs anélkül, hogy bárki is játszana vele :)).

És a lényeg: lazíts most már egy kicsit! A kicsit már nem kell annyira védeni, megszokja a helyzetet, és annál erősebb lesz tőle. Minél ritkábban avatkozz be a kettejük csatájába. Persze tartsd rajtuk mindig a szemed, de ezért is jó, ha szem előtt vannak a nappaliban. A nagy igenis kénytelen lesz megtanulni, hogyan vigyázzon a játékaira, a kicsi pedig megtanulja, hogyan tartson megfelelő távolságot a nagytól.

A pszichomókus azt mondta, és szerintem igaza van, hogy ne várjam, hogy két fiúgyerek majd édesen eljátszik egymással. Néha lesz pár ilyen pillanat is, ennek majd nagyon kell örülni, de az teljesen normális, ha rivalizálnak egymással és harcolnak az anya figyelméért. Nem szabad ebbe érzelmileg beleroggyanni, hiszen mindkettőnek javára válik a dolog: a nagy megtanulja, hogy nem csak ő van a világon, a kicsi pedig megtanul küzdeni az érdekeiért.

Ne akard a kicsit lepasszolni a nagy kedvéért, hadd játsszon veletek, hiszen neki is szüksége van rád. Elég, ha heti szinten van 1-2 olyan alkalom, amikor csak a naggyal foglalkozol (pl. hétvégén elviszed valahova 1-2 órára, amikor a kicsire tud valaki vigyázni).