Szerintetek nagyon nehéz lesz? 2,5 éves lányom van és mellé jön mindjárt a második baba. Picit parázok, hogy nem fogok tudni még napirendet sem kialakítani.

Hú, én is kiváncsian olvastam a kérdést, én is a másodikat várom, nálunk két év lesz köztük. Én is rengeteget agyalok, hogyan legyen. A családban, baráti körben ami tanácsot adtak, egyöntetűen az volt, hogy a legfontosabb, hogy MINDENBEN a kicsinek kell alkalmazkodni, akármennyire durván hangzik, de a nagy az első és kész. A pici meg úgyis beleszokik abba, ami van, úgyis hozni-vinni kell a nagyot játszótérre, akinek ovis, oviba, aminek fix ideje van, a kicsit meg nyilván vinned kell magaddal (ha nincs közben kire hagyni), tehát messze nem olyan lesz, mint egy első gyerekkel, de ez nem baj.

Minden rokon, barát végigment a azon, hogy totál lelkiismeretfurdalása volt, amiért nem tud úgy és annyit törődni a kicsivel, ahogy anno a naggyal, de ez van, ettől függetlenül is azt mondják így érdemes.

Két- vagy többgyerekes anyukák, ti is így látjátok?

folyt: mikor tesója született, hogy amikor a kicsi eszik, akkor nyugi van. Próbáltam úgy szoptatni, mikor a nagy még alszik, ill. már alszik (ebéd után), akkor volt kettőnkre időnk. De napközben játszott addig, nem a fejemen ugrálás volt. Persze meséltem közben, énekeltünk, de nem volt üvöltve ugrálás, trombitálás, stb. Amikor a kicsi aludt, akkor sem. Inkább akkor társasoztunk a naggyal, kertben rohangált, festettünk, stb. Az meg sajnos tényleg törvényszerű, hogy a kicsire nincs annyi idő. Ez fura nekem is és tényleg lelkiism. furdalásom van tőle néha.

Akkor volt durva, mikor felváltva aludtak-keltek. Volt, hogy 5 percem volt leülni amikor éppen mindkettő ágyban volt. De 1 éves kor után tényleg javul a helyzet. Utána már csak naponta 100x kell igazságot tenni, hogy mivel ki játszik :) (nekem itthon van a 4 éves is)