Ha jóban lennél egy anyukával és a gyerekeitek egy idősek lennének, és mindig a csibészséget, rosszaságot hoznák ki egymásból akkor inkább kerülnéd a társaságukat, vagy igyekeznél a rosszaságot kezelni és hagyni hogy játszanak együtt?

Mit értesz rosszaság, csibészség alatt?

Ha magukban vagy más/okban nem tesznek kárt, és a gyerekek jól érzik magukat, akkor miért ne ?!

Egyértelmüen a bajt kell kezelni es ne elfutni elöle.

A gyerekedet neveld, ne elmenj elöle.

Mit értesz csibészség és rosszaság alatt?

Pl játszanak a gyerekek a homokozoba és az egyik elkezdi a homokot dobálni majd a másik is. Ekkor természetesen rászolok a gyerekemre, hogy hagyja abba. Majd ha nem érti meg akkor kiszedem a homokozóból. Ha a másik gyerekre nem szolnak rá, de dobálja a gyerekem felé akkor rászolok kedvesen arra is és ha nem ért ö a szóbol akkor elcsábítom a gyerekemet máshova játszani, vagy kizökentem öket egy csokival ebböl a szituból.

A kisfiam 3 éves, van egy kis barátja, akivel tényleg nagyon szeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz. Ha a másikkal nem találkozunk egy hétig (nyaralás, betegség bármi), akkor emlegetik egymást, telefonálnak egymásnak (mindkettő mondja a kis sztoriját egyszerre, viccesek).

ha együtt vannak, akkor ők is kicsit "megbolondulnak": rohangálnak fel le, hemperegnek a földön otthon, 2 percenként más játékba fognak bele, hangosan nevetgélnek, a játszótéren még sikítozni is szoktak, fogócskáznak kiabálva, kacagva.

Nekem ezzel alapvetően semmi bajom.

Mindenkinek, még nekünk felnőtteknek is kellenek szituációk, ahol kiengedhetjük a gőzt és olyan barátok, akikkel lehetünk egy kicsit "bolondok"- a gyerekeknek méginkább erre van szükségük.

Akkor és csak akkor szólunk rájuk, ha veszélyes dolgot csinálnak (pl. felmásznak valamire, amire nem kellene, más kisgyerek játékát szétrombolják, rohangálnának a hinták között, amin mások ülnek és megütheti őket, játszótéren kukáznak (csapkodják a kukát :)) vagy más "extrém" dolgot, amit egyébként külön-külön sosem tennének.

Kell olyan is, amikor lehetnek ilyen kis felpörgöttek.

Persze ehhez az is fontos szerintem, hogy a másik szülővel/szülőpárral legyen megállapodás arra, hogy rá lehet szólni mindkét kicsire, nálunk nagyon jó az, hogy kb. hasonló nevelési elveket vallunk (nem hagyunk mindent rájuk és nem vagyunk partnerek a hisztiben stb.)

Így felnőttként a mi kapcsolatunk is baráti- így a kisfiam barátjára is ugyanolyan hangsúllyal és szavakkal szólok rá, mint a sajátomra- mert ilyen helyzetekben ugyanúgy felelősnek is érzem magam érte is.

Alapvetően ez nem rosszaság- tanulniuk kell ezeket az együttléteket is. Illetve azt figyeltem még meg, hogy amikor kicsit hosszabb ideig nem találkoznak, akkor bizony sokszorosan fel vannak pörögve az első 10-20 percben- ha ezt sikerül átvészelni, akkor azért egy hosszabb játék alkalmával szépen lenyugszanak a kedélyek.

Egymás otthonaiban az az anyuka a "főnök", akinél vagyunk.

Ha nálunk vannak a kicsik, akkor a másik anyuka is vendég, én szolgálom ki őket, a gyerekeknek azt szabad és nem szabad a lakásban, amit az enyémnek egyedül is szabad vagy nem (pl. akkor sem lehet a franciaágyon ugrálni, ha ketten vannak, akkor sem eszünk a sarokkanapén, ha a másik kisfiúéknál lehet, mert ott olyan a lakás elrendezése stb.)

De akkor ez fordítva is igaz: ha náluk vagyunk, akkor elfogadom és örülök annak, ha a másik anyuka rászól az én kisfiamra is, hogy náluk egy bizonyos dolgot nem lehet (bár esetleg nálunk az megengedett).

Szóval a kulcs azt hiszem az, hogy a szülők egyetértsenek és amíg valami nem balesetveszélyes rájuk, jelentős anyagi kárt nem okoz és a jóízlésbe belefér, addig az mehet.

Jó barátkozást :)