Mit tegyek? El vagyok keseredve. Nincs türelmem.

persze,hogy mondtam, de nem negyon mutat hajlandóságot, még csak beszélni sem akar rola. Még csak 2 éve vagyunk házasok, de már most nem akar beszélgetni. Az egytemet azt mondja hagyjam ott, de én nem akarom, mert ez az egyetelen esélyem, hogy késöbb normális életem legyen. Anyóssal nem beszél, pedig már aludni sem hagyja a kislányom.

Az épitkezéssel van elfoglalva, azt mondja ha odaköltözünk, jobb lesz. De mitöl? Amyos nem lesz, attol a mi kapcsolatunk nem fog megjavulni.

NEm vagyok egy kiabálos tipus, de már mindenen fel tudom kapni a vizet.

Anyos mindent elkövet, hogy mi szétmrenjünk. pl. Mikor a kislányom aludna, 50-esen megy a tv, odacsukja a kezét (direkt, meg is mondta, hogy azért mert nyitogatja az ajtot, csunyán beszél vele, ha reggelit vagy ebédet föznék neki elfoglalja az összes helyret a gázon (ezért hajnalban fözök), gyakran bezár minket, lekapcsolja az áramot, hogy ne legyen melegviz (ök lavorban fürdenek).. 1-2 "aproság, ami eszembe jutott.

Jogi egyetemre járok, nem akarok halasztani, fél év mulva sem lesz jobb a helyzet. Még 2 év van vissza. Éppazért csinálom, hogy mire lejár a gyes, ne kelljen korházban 3 müszakban dolgonom,hanem többet lehessek a kislányommal.

Tudom, hogy nem jo hogy kiabálok vele, ezért probálok ellene tenni is, homeos nyugtato, magbe b6. Ja, épp az imént tettem egy kisérletet, hogy megbeszéljük a férjemmel a dolgokat..sikertelenül. Azt mondja mondjm meg konkrétan ha el akarom hagyni, ne találjak ki indokokat. Pedig nem igy van, szeretem. Ennek ellenére, a hozzáállása miatt lehet, hogy megteszem. Elhagyom, mert ugy érzem, a kettönk (én és a kislányom) nyugalma fontosabb.