Miért jó hazudni a gyereknek?

Gondolok itt a Mikulásra, Jézuskára, Fogtündérre, a gólya hozza a kisbabát szövegre, stb.

Miért jó már egész pici korától belenevelni egy hazugságba, hogy aztán majd nagyobb korában jöjjön neki a törés, mikor rájön, hogy nem is igaz, amiről évekig hitegették?

Én nem igazán hittem egyikben sem, a Fogtündér speciel még nem is volt "menő" az én időmben, és húsvétra se hozott a nyuszi ajándékot. Nem vagyok pedig öreg, a huszas éveim elején járok. Anyámék próbálták előadni, de 1-2 évesen ugyebár még valószínűleg nem is érdekelt, később meg (3 éves koromig tudok visszaemlékezni) belementem a játékba, hogy oké, jön a Mikulás, de mégis már akkor tök abszurd volt, hogy hogy férne már be egy olyan kövér bácsi a kéményen? Pláne, hogy panelban laktunk és kéményünk se volt... Hamar feltűnt, hogy ééérdekes módon mindig akkor jött a Télapó/Jézuska, amikor én fürödtem... 6 évesen volt, mikor anyumat kinevettem, és megmondtam neki, hogy ugyan már... Az is sejthető volt számomra, hogy a gólya nem hoz gyereket. A baba nehéz egy gólyának, meg különben is, honnan szedi? Az ilyen kérdésekre anyám sem tudott válaszolni, így ezzel speciel nem is lettem megetetve, a koromnak megfelelően magyarázta el mindig egyre részletesebben. 7 évesen már mindent tudtam a védekezéstől kezdve a szülésig.

Sok gyereket látok a környezetemben, akik teljesen kiakadnak, sírnak, szinte depresszióba esnek, mikor kiderül, hogy nincs Télapó/Jézuska/a gyereket nem a gólya hozza, hanem anyuka puncijából jön/stb.

Miért jó átvágni őket? Miért nem lehet a koruknak megfelelően elmagyarázni nekik a dolgokat?