Játszótéri konfliktus, mumus lesz a fiam? Hosszú.

Van egy ötéves és egy hároméves fiam. A kicsi általában a hintában van, és mikor lököm, fél szemem a nagyon van. Nem engedem csuszdán felfelé mászni, bent biciklizni stb. Szóval igyekszem figyelni hogy ne zavarjunk másokat. Két eset történt a héten és nem tudom hogyan álljak a dolgokhoz. A nagy felmászott egyik alacsony ház tetejére hozzá teszem ott tanulta más fiúktól. Soha nem ugrott le róla, tiltom neki, csak hátul lemaszni szabad. Mire odaléptem egy terhes anya már undok hangsúllyal osztotta, hogy mit képzel, az ő tündi lánya a házban játszik és rá fog ugrani. Nem írom le miket mondott. A lényeg, mentem oda, csak ki kellett vennem a kicsit a hintaból. Miért nem nekem szólt? Miért esik neki a gyereknek. Szépen is mondhatta volna. " nem úgy nézel ku mint aki nem ugrik" stb. Azóta nem mászhat fel a fiam, csak ha üres a házikó, megbeszéltük én és a fiam. Miért kellett bunkónak lenni? Az ő gyereke is lesz nagy, ha meg porcelán gyereke van minek jön le? Én hibám? Nem vagyok padon ülős anya ezért bánt. Kicsit magasabb hangon megkértem az anyukát, nekem szóljon ha nem látnám mit csinál, majd én nevelem. Erre ő:"nem úgy néz ki". Ráhagytam. Mai eset: két éves fiú a lipikókán, rugós fajt, fiam a nagy felül szembe, anyuka visit ahogy a súlytól, nem a fiam ugrált rajta ez fizika, lement és az ő fia meg ugye fel, visit, hogy vigyázz már, nem látod hogy ő még kicsi stb. Nem épp kedvesen. Kicsivel a hintától oda mentem, levettem a gyerekem, higgadt voltam és mondtam bocsánat, biztosan nem szándékos volt, hogy ha fiam megijesztette. De nem sírt a gyereke stb. Mondta semmi gond. Alig lépek vissza a hintahoz, rakom bele a kicsit, hallom megint a fiammal van gond. Második anyuka zokon vette, hogy fiam kivette a gyereke kezéből a pálcát, kivitte és eldobta. Mondom, nem bántani akarta a fiát, csak mi úgy neveljük a bot veszélyes, az öccsetől is elveszi, hát jót akart. "de legalább ha szólok is neki, akkor ne venné el" mondja ő. Jó. Nem szólok. Visszahozzuk a botot a fiának, ami egyébként jó méteres volt, visszaadjuk, nehogy sérüljon a gyereke porcelán lelke, a "gonosz" fiam miatt. Erre rá egy percre odalép a fiúhoz az anyja, elveszi a botot és eldobja, mert veszélyes.... Na. No komment. Hogyan kezeljem az olyan kisgyerekeseket, akik minden lépését őrzik porcelán babájuknak, és a fiamon csapják le ha rossz napjuk van? Vagy tényleg én vagyok link szülő és a fiam lesz a helyi mumus? Mit tudnék helyesen cselekedni, mondani ilyen szitukban?