Konfliktus az óvónénivel, mit kellett volna mondanom?
Ma sokadszorra szólt az óvónéni,hogy "csináljak valamit" a kisfiammal,aki hiperaktív ,mert lehetetlen elviselni azt,hogy ennyire túlmozgásos,nyugtalan,izgága.
Mondtam neki,hogy beszélek a fiatalemberrel ha hazaértünk,ám ez nem bizonyult szerencsés mondatnak,mert indulatosan elkezdte mondani,hogy ne csak beszéljek,hanem kőkeményen bűntessek,neveljek végre,mert az,hogy ennyire nem képes megülni a fenekén az szoktatás kérdése.
A nekem feszülő indulattól,számonkéréstől,kioktatástól annyit mertem mondani,hogy nekem sem könnyű higyje el,hiszen évek óta másból nem állunk,mint pszichológus,pszichiáter,mozgásterápia,gyógypedagógus,
neurológus,nevelési tanácsadó ,vagyonokat költök a fejlesztésre,szakkönyveket vettem drága pénzekért igyekszem minden tőlem telhetőt elkövetni ,de a gyerek szinte alig változik ,mondtam az óvónőnek,hogy esetleg adok kölcsön neki könyvet a hiperaktivitásról,hogy mennyire nem direkt csinálja a gyerek amit csinál és hogy neki sem jó,hogy nem képes ellazulni,megnyugodni ,kértem az óvónőt ,hogy az állapotához mérten várjon el tőle dolgokat,mert ő sosem lesz egy nyugodt gyerek,nem létezik semmilyen csodamódszer egy ilyen gyermek nyugodttá tételére,a végén felemelte a hangját az óvónő és azt mondta,hogy ő a pályán van 25 éve és nehogy már én akarjak neki könyvet adni .
A születési körülményeink nem voltak rendben sajnos,állítólag emiatt ilyen a kisfiam ,újszülött korától szélsőségesen nyugtalan,sírós volt,sosem akart enni,sem aludni.
Úgy néz ki,hogy rá kell húzzunk az óvodai évekre,mert ezt tanácsolták,hogy talán idővel kicsit javul majd a helyzet,tehát nem mindegy ,hogy az óvónénikkel milyen a viszony.
Ma kiadtam ami évek alatt felgyűlt bennem a sok-sok bántást amit szerintem igazságtalanul kaptam,mert MINDENT elkövettem idáig is amit tudtam.
válasza:Sajnos ezen nem bírsz változtatni. Mert a baj az, hogy az óvónéni 25 éve a pályán van, így nem olyan felkészült az egyre inkább különböző gyermekekből. Ha az óvónéni nem vevő a változásokra akkor talán érdemes lenne másikat keresni. Esetleg leülni a vezető óvónénivel és megbeszélni, hívni a nevelési tanácsadóból gyógypedagógust aki segítene elmagyarázni a gyermeked problémáját.
Ezt csak U.I. jegyzem meg:
Érdemes lenne felkeresni a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságot (aszem Budapesten)és tőlük egy vizsgálatot kérni (orvosi, pszichológiai,gyógypedagógiai) ők javasolnak neked intézményt vagy "terápiát" ami segíthet a gyerkőcnek és tőlük kérheted, hogy utazó tanárként valaki segítsen a helyi óvónéninek elmondani miben kellene változnia.
válasza:A nevelési tanácsadó pszichológusa is behivatta az egyik óvónénit és elmagyarázta neki,hogy a gyerek ilyen,nem azért ,mert nem szeretjük,nem azért ,mert verjük,nem azért ,mert lelki problémái vannak,egyszerűen ilyen az idegrendszere és amiatt viselkedik úgy ahogy,azt kérte a pszichológus,hogy el kell fogadni ilyennek,bíztatni,ölelgetni kell,óvni kell a kudarcoktól amik az állapota miatt nagyon sokszor érik (például a gyerekek közé nem igazán sikerül beilleszkednie,egyedül játszik,mert a többiek döbbenten nézik ahogy céltalanul szaladgál ,próbálja őket kergetni játékból akkoris ,ha ők nem kívánnak vele játszani,aztán észreveszi,hogy furcsán néznek rá,de nem érti ,hogy miért,emiatt feszült lesz,felpörög,még nyugtalanabbul ugrál,rohangál).
Hiába magyarázta el nekik a pszichológus,hogy így kell elfogadni a gyereket,mégis már számtalanszor kioktattak,számonkértek,hogy mégis mit csinálok a gyerekkel,hogy ilyen.
A bizottsághoz menni fogunk,sajnos itt nálunk nagyon sokan várnak időpontra,nekünk is egy évet kell várnunk.
Vezető óvónénit nem keverném bele,amúgy is problémásak vagyunk,nem akarok még több ellenszenvet kivívni magunknak.
A lelkemnek mindenesetre jól esett,hogy hosszú idő után először elmondtam ,hogy én mit élek meg szülőként,mertem megvédeni magamat,a kisfiamat ,nem úgy kel fel a gyerek reggelente,hogy ma kikészítem az óvónénit ,neki sem jó ,hogy az is lehet egész életében szenvedni fog a mássága miatt .
Lehet ,hogy nem olyan könnyű vele az óvónéniknek mint egy másik nyugodt,kiegyensúlyozott kisgyerekkel,de nekem ő a mindenem és ki más álljon ki mellette mint én ?
válasza: válasza: válasza:"És ha a te gyereked miatt egy másiknak bántódása lenne akkor őt fogják elő venni. Ha ennyire problémás speciális helyre kell hordani ezt meg neked kell tudomásul venni. Mert a te gyereked neked a legfontosabb de a másik gyerekeknek is vannak szülei és nekik pedig ők a legfontosabbak."
Senkinek sem volt még bántódása az én kisfiam miatt,ilyesmiről egyáltalán szó sincsen,csak ugrabugrál,nevetgél,szaladgál !
Speciális hely alatt mit értessz?Jártunk nevelési tanácsadóba ott érdeklődtem,hogy igényel e majd iskolás korban speciális iskolát a problémánk,de azt mondták,hogy ő nem olyan súlyos eset,simán járhat majd egy átlagos általános iskolába,azért kell halasztanunk az iskolakezdéssel ,hogy javuljon az önkontrollja,iskolaérettséghez a viselkedéskontrollt leszámítva minden adott,nagyon jó intellektuális képességekkel bír szerencsére,ír,olvas,számol ,kétszemélyes helyzetben együttműködik,hosszasan leköthető,ám gyerekek közé kerülve bohóckodni kezd,produkálni kezdi magát,hogy nevessenek rajta.
Az csak természetes,hogy minden szülőnek a gyermeke a legfontosabb,de amennyiben bántaná a többieket,agresszív lenne velük és ezért bárki szakember azt tanácsolná,hogy speciális óvoda kell elvinném oda,de erről szó sem volt!!!Félreértettél valamit nagyon...
válasza:Nem szeretem mikor azt mondják ,ma már minden csoportban van egy hiperaktív /diszes stb. gyermek. Ez nem így van!! Csak nagyon egyszerű azt mondani ohhh ez a gyerek hiperaktív. Sokkal inkább magukba kellene nézniük a pedagógusoknak, hogy bajon ők mindent jól csinálnak, vajon empatikusak. Nem okolni kell a szülőket/ pedagógusokat ha nem megoldani a problémát. Nem könnyű a mai gyermeknek és ha mi pedagógusok / szülők nem segítünk neki akkor ki segítsen???
Valóban léteznek speciális intézmények, és sok esetben hasznos is. De szerinted létezik olyan óvi ahol 5-10 hiperaktív gyermeket raknak egybe? Nem megoldás számára a speciális intézmény. (ha megoldás lenne már rég javasolták volna) Itt a megoldás a tolerancia lenne, ha a gyermeknek adnának feladatokat, érezné, hogy van munkája, kötelezettsége. A hiperaktív gyermekek nagyon nagyon tudnak szeretni, külföldön van példa arra, hogy hiperaktív gyerekeket és mozgáskorlátozott gyermekeket tesznek egy csoportba és mind a két félnek nagyszerű megoldás. Valóban működik, saját szememmel láttam!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!